Normális reakció, vagy csak keményítem a jellemem?

Nem úgy van ez, hogy

1. a tények szintjén nem éled meg az elegendő viszonzást - mert nagy a távolság -, azaz a tények szintjén nem tudod, hogy mi a helyzet, vagy mi lesz (kettőtökkel)

2. Ezt az űrt kitölti a rossz emlékek képzete.

3. Ettől a rossz emléktől kívánsz elszigetelődni, tehát nem a valóságtól! (a valóságban aktuálisan nem utaltál semmi rosszra)

Azaz keménységed azért van mert tudat alattid nem védekezik, hanem támad. (hisz a védekezés tudatos)

Ez így kb stimmel ?

És végül, ha ezt az elszigeteltségedet megvalósítanád kifelé, akkor egy kint nem létező ellenség ellen védekeznél, ami kívülről nézve egyrészt fura, érthetetlen, másrészt ellenséges kicsit és mindez már a valóságban történik, és rombolja az amúgy is létező kapcsolatod.

Azaz nem a védekezést kell kimutatnod (hogy keménynek lássanak), hanem a vonzalmadat, hogy ténylegesnek lássanak.

Normális szerintem, de ha normális is attól még kínozni fog ha nem tudod irányítani, vagy megérteni magadban.