Vége az előző kapcsolatodnak és még nincs új barátod/barátnőd és összetalálkozol a volt kedveseddel akkor mi bánt jobban? Ha keresztül néz rajtad mint ha ott se lennél, vagy ha szavakkal, gesztusokkal megbánt? /Netalántán még érzel valamit iránta. /

Engem az bántott hogy keresztül nézett rajtam mintha nem is ismerne hátam mögött pedig híresztelte hogy miattam kihült a kapcsolat pedig ő jött nekem többször is hogy legyünk barátok inkább csak stb (többször is) persze én nem engedtem de ez csak arra volt jó hogy msn-en megtaláljon szakítással , legalább jól bemagolt szövegét ügyesen leírta mert köze nem volt valósághoz hogy ő mért szakított , na mindegy elkalandoztam kicsit fájt a dolog nekem nagyon Tanár is rárakott egy lapáttal amikor összeültetett bennünket (Nagyon jól tudta hogy szakítottunk) és akkor bármit megszólaltam egyből le oltott barátnőivel

Na ezét nem lövünk házinyúlra

Megtettem másodszorra is az már 2 éves kapcsolat lassan :D

Nekem egy érdekesebb sztorim van.

Nekünk elég furcsán lett vége, váratlanul szakított velem, mondván, hogy keveset foglalkozom vele. Kicsit igaza volt, de úgy gondolom, hogy enyhén túlreagálta, most már mindegy is. Szóval én akkor nagyon magam alatt voltam, de 1-2 hónap után már egész jól viseltem.

Aztán pont kb. 2 hónap után elkezdett hívogatni. Először csak ilyen haverilag, aztán egyre gyakrabban és egyre bizalmasabb dolgokat mondott. Nem különösebben izgatott már, ugyan nem volt még senkim, de rajta már túltettem magam. Szóval ha hívott, felvettem, beszélgettem vele, stb., de nem volt benne sok érzés. Aztán felvetette, hogy találkozzunk.

Találkoztunk is, és nagyon durva volt. Olyan volt, mintha még mindig együtt lennénk. Ölelgetett, szépen nézett rám, az ölembe feküdt, egyszer meg még meg is csókolt. De azért olykor-olykor elmondta, hogy "csak barátok vagyunk".

Ez nekem eléggé betett, mert újra érezni kezdtem valamit. És én is egyre többet felhívtam, de semmi gond nem volt, ecsetelte nekem a problémáit és továbbra is kedveseket mondott.

Aztán egyik nap, amikor próbáltam elérni, teljesen bedühödött, és közölte velem, hogy mit hívogatom minden nap, nem járunk, csak barátok vagyunk, úgyhogy hagyjam békén. Én számon kértem rajta, amit ő csinált. Közölte, hogy hát azt már megbánta (így 1 nap alatt). Na ez nagyon zavart! Nem is tudtam, hogy most ideges vagyok, vagy szomorú.

Erre 2 napra megint felhívott, és mintha misem történt volna, megkért, hogy kísérjem el ide meg oda.

És innentől jelen idő, mert most itt tartunk...