Miert van az hogy mindig azt szeretjuk aki nem visszonyoza vagy nem lehet a mienk? Hogy tegyuk ezzen tul magunkat?

Ezt már én is kérdeztem magamtól.

Nehéz, de én úgy tettem túl magam, hogy újabb lányokkal kezdtem el ismerkedni, remélve, hogy belészeretek valamelyikükbe vagy csak szimpibb lesz, mint az, akibe totál bele voltam zúgva.

De teljesen még nem tettem túl rajta magam, mivel nem találtam olyan lányt, aki Őt felülmúlná, de lelkesen keresek azóta is és nem adom fel. :D

én mint nő, nekem is ez van, de nem így. Én egy bizonyos mérce alá nem megyek (nem túl magas a léc csak reális), és eddig a mérce aluliak udvaroltak (akik valójában a nők nagy részének sem jönnének be, de azért elkeseredettségükben próbálkoznak), vagy akik bejönnének sokszor már párkapcsolatban vannak.

Bár 29 vagyok sok fiatalabb fiúknak is bejönnék, akik helyesek (22-26 év) de valahogy nekem furcsa lenn egy ennyivel fiatalabb fiú. De aztán kitudja, közülük még elég sok nem foglalt!