Kiábrándultam belőle? Vagy mi ez az érdektelenség?

Szerintem csak csalódtál, szerintem ha már nem akkora a szikra, akkor ne várd meg, mert csak rossz sülhet ki belőle...

Ez sem nevezhető majd kapcsolatnak, hogy, ha már a szikra nem olyan mint volt...A szikra sosem erősödik csak gyengül... Persze vannak kivételes esetek... Ha számodra megéri várni, és vársz rá, még mindig belehet újra indítani a szikrát, de már kevesebb eséllyel, mivel nem vonzódsz már úgy hozzá, mint régen... Ez nagyban befolyásolná az első hetet, aztán lenne némi változás...De az is gallyra menne, mivel ahogy a lámpánál is van... "Ég, Ég, Ég, a végén megszűnik a fény."

Fiatal vagy még, még a fele életedet sem élted le...

Szerintem ne várj senkire... Mindig a legváratlanabb pillanatban találod meg az igazit ;)

20/F

Ez szerintem teljesen természetes érzés. 4 éven át csak álmodoztál róla, hogy összejöttök, majd egyszercsak megpillantottad a lehetőséget és már nincs meg az az érzés, amit addig tápláltál magadban (mégha az nem is volt tudatos).

Viszont ez:

"csak egy baj van hogy ő most párkapcsolatban van, de a barátnője depressziós és nem meri még elhagyni (a lány szülei nem rég kerültek az intenzívre a baleset miatt és a lány teljesen ki van ezmiatt), de ő velem akarná majd megpróbálni de most kb. fél évig nem lehet semmi közöttünk"

Számomra egy kicsit olyan, mint egy nős férfi, aki ígérgeti a szeretőjének, hogy elválik, de nem akarja lelkileg összetörni az asszonyt. Aztán később kiderül, hogy esze ágában sincs ilyet tenni.

Persze kivételek mindig lehetnek.

Szia!

Hát, nem tudom, ez segít-e bármiben is a döntésedet illetően, de én majdnem pontosan ugyanígy jöttem össze anno a jelenlegi párommal. :)

Ugyanarra a főiskolára jártunk, és barátokon keresztül ismerkedtünk meg. Nagyon kedveltem, sokat beszélgettünk, a legjobb barátok lettünk. Neki viszont akkor még volt barátnője, és a lány szintén depressziós volt. A barátom igyekezett segíteni a csajnak, de a lány eléggé nehéz eset volt, álladnaón csak a balhék mentek, zsarolta lelkileg a barátomat, öngyilkossággal fenyegetőzött, meg ilyesmik. Éppen ezért én kezdetben nagyon sokat beszélgettem a sráccal, mindig meghallgattam, ha valami baj volt, próbáltam nekik segíteni, hogy túl legyenek ezen.

Aztán egyszer csak megtörtént a "vallomás", ahogy nálatok is. Épp csak én egy csókot kaptam. Akkor megbeszéltük, hogy nem helyes ilyet tenni, főleg úgy, hogy még itt van a barátnője, aki segítségre szorul, és akárcsak nálatok, az én barátom is mondta, hogy túl labilis a lány lelkileg, szóval nem merné most magára hagyni, mert kitelik tőle, hogy valami hülyeséget csinál. Én megértettem, támogattam ő(ke)t, ahogy csak lehetett, továbbra is sokat beszélgettem a fiúval, hogy ki tudja panaszkodni magát. Majd végül is 3 hónap után, amikor a lány már nem volt annyira rossz helyzetben, a barátom megbeszélte vele, hogy ennek a kapcsolatnak köztük nincs jövője, és akkor szakítottak. Velem jött össze, és azóta is együtt vagyunk. Ez 3 éve volt. :)

Azóta összeköltöztünk, már 1,5 éve együtt lakunk, és diploma utánra tervezzük az eljegyzést. :)

24/L