Hogyan szakitsak, ha nem enged el a barátnöm, de nem érzem jól magamat a kapcsolatunkban?

Mi akadályoz? Közös a lakás? Nincs hova menned?

Érzelmileg ne hagyd magad zsarolni. Ha 2 év, hát 2 év.

Még ha nem is tudhatom biztosra, szinte biztos vagyok benne, hogy mindketten kifáradtatok. Akár bevalljátok magatoknak, akár nem.

Egyértelműen az lenne a javaslatom, hogy ideje pihenni. Pihenjétek ki magatokat, külön. Nyerjétek vissza a harmóniát, életkedvet, örömet az apró dolgokban... kicsit foglalkozzatok magatokkal! Amit ennyire erőltettek, az eleve nem jó. Ugyanakkor, ha mindketten felfrissültök egy kicsit... talán egy barátság még megmaradhat. De ha ezt így folytatjátok, és a barátnőd nem tudja elfogadni a helyzetet és nem ismeri fel, hogy ez a legjobb, amit most tehettek, akkor még a barátság is veszélybe kerül. Ugyanis, egy idő után az ember is besokall, nem lehet a végtelenségig bírni és kitartani valami mellett, ami nem megy. Határozottan azt mondom, hogy nyugtasd meg a barátnődet és szelíd szóval próbáld meg rávenni, hogy fogadja el a dolgot. Egyszerűen csak engedjen el.

Maradj mellette, közel, és vigyázz arra, h ne drasztikusan váljatok el lelkileg. Ugyanis általában emiatt telik annyi időbe, kiheverni egy szerelmet.

Határozottan emlékszem, hogy az én eddigi szakításaimnál is mindig buzgón megígérték, hogy mellettem maradnak. Általában mi is közös megegyezéssel váltunk el, miszerint már tényleg elmúlt az a valami. Utána pedig mindig egyedül maradtam. És végeredményben ez fájt: hirtelen nélküle kellett élnem tovább az életem.

Szerintem ez a legjobb, amit tehetsz.