Miért őt akarom? Milliószor bántott meg, mégsem tudom elengedni!

Szóval arról van szó, hogy lassan 6 éve megismertem egy srácot. Suliban találkoztunk először, ő egy évvel felettem járt. Én az évben kezdtem a sulit. Első napon már kiszúrtam magamnak, és ahogy a kislányok szokták, távolról imádtam. Soha nem mertem megszólítani, igazából a nevét sem tudtam. Majd csak következő évben beszéltünk először. Rám köszönt, aztán iksz idő után kérdezgette már azt is,hogy vagyok...és az év végén, meghívott a haverja szülinapi bulijára a falujába. Ugyan nem ismertem személyesen, meg olyan jól, de mégis valamiért úgy éreztem hogy mégis. A szülinapi buli napján reggel felhívott, hogy mikorra ér be ide a buszvégre, és ott találkozunk, majd innen megyünk együtt a faluba. Tök rendes volt, eljött ugye értem, meg a buli alatt is, ahol én nem ismertem tulajdonképpen senkit, mivel vele voltam, velem foglalkozott. Az utolsó busszal akartam hazamenni, ami persze elment az orrom előtt, ezért az éjszakát nála töltöttem. Nem történt köztünk semmi, attól a naptól kezdve éreztem úgy hogy életemben először szerelmes vagyok. 1 évig tartott a kapcsolatunk. A vége felé már hihetetlen dolgai voltak, nagyon sok balhéba, drogügybe és hasonlóakba keveredett. A pohár nálam akkor telt be, amikor hajnali 3 kor hívott fel az egyik haverja, hogy csináljak valamit vele, mert totál részegen fetreng valahol. Csak magamnak akartam jót, ezért kiszálltam ebből, persze hihetetlenül rossz volt, mert ennek ellenére nagyon szerettem. Aztán sokáig nem hallottam róla. Majd meglepetés szerűen felhívott egyszer, és kérdezte nincs-e kedvem találkozni vele. Persze ez akkor már csak a szexre ment ki, aztán utána mondta, hogy ő nem akarja újra kezdeni. Elkezdte ezt a játékát játszani, én meg ugye mindig találkoztam vele, annak reményében hogy talán majd nem csak arra kellek neki, és mindig pofára estem. Most megint nagyon régen beszéltem vele. És tegnap előtt váratlanul felhívott. Kérdezte megint nincs-e kedvem találkozni vele. Akkor kitört belőlem a sírás, elmondtam neki, hogy tudom hogy tudja hogy szeretem, vagy inkább még mindig szeretem, és remekül kihasználja. És mivel én meg nem tudok neki ellenállni úgymond(persze ezt neki nem így mondtam, ne növeljem az amúgy is nagy egóját), mindig megyek, mert igen, ő hívott, és róla van szó. Ami régen fájt vagy amivel fájdalmat okozott, ilyenkor simán elfelejtem. És mondta hogy komolyan szeretne velem beszélni, most tényleg. A hangjából is úgy éreztem.A beszélgetés után sms-t és leveleket is írt, hogy nem ilyenekre megy ki a dolog. De lehet megint csak kihasználna, megkapna aztán eldobna, ugyan úgy ahogy eddig. És mindig amikor belegondolok, milyen szépen indult...nagyon rossz. Volt már persze utána pasim,de...valamiért amikor felhív úgy érzem hogy nekem ő kell, és érzem hogy szeretem, még mindig, nagyon is. Mindig is szerettem, csak amikor felbukkan, akkor érzem igazán. És nem tudom, miért őt akarom? Millió egy normális pasi szaladgál, nekem meg csak ő kell...nem értem magam. Volt már valaki ilyen, vagy ilyesmi helyzetben? El tudtatok szakadni tőle? Nekem az első is ő volt, nagyon kötődök hozzá. Mit tehetnék? Találkozzak vele, vagy hagyjam inkább? De ha nem találkozom vele, a szívem szakad meg. Van erre megoldás? :( Előre is köszönöm! 20/L