úgy érzem, nincs tovább?! 17L

"a szeretteim tartanak itt"

"úgy érzem senkim sincs"

Most akkor mi van?Hisztizd ki magad,aztán térj észhez!Öngyilkosságon agyalsz,de még leírni sem mered?Most sincs veled a barátod,mégis életben vagy!Hol van az leírva,hogy az élethez szükséged van egy pasira??De még ha le is lenne írva,szerezz egy másikat!

Hazudtatok egymásnak,a szerelmesek nem tesznek ilyet!Törődj bele,vége.Az élet megy tovább!

Soha, de soha ne gondolj többet arra, hogy véget vess az életednek. Nem éri meg. Fiatal vagy még, rengeteg minden áll előtted, és ezt komolyan mondom. Megjártam én is ugyan ezt az utat, és tanultam belőle: az életünk sokkal fontosabb annál, mint hogy egyszerűen eldobhatnánk magunktól.

Neked egyébként megvolt az a szerencséd, hogy együtt lehettél vele. Engem három évig hitegetett életem nagy szerelme, én meg nem vettem időben észre, hogy nem kéne erőltetnem az érzelmesdit. Hozzátenném, hogy emberileg kevesebb lennék ma, ha nem így történt volna, ami történt. Lehet belőle tanulni, egy remek út arrafele, hogy megismerd magad, megtanuld kezelni az érzéseidet.

Ha szeretnéd, én szívesen beszélgetek veled, hátha tudnék segíteni egy keveset.

Minden jót.

20/F

Nem biztos, hogy a GYK közössége a legjobb arra, hogy együttérzést tanúsítson. Az öngyilkosság gondolatát csak az érti meg, aki már átélt olyan pillanatokat, amikor tényleg a legszívesebben megölné magát.

Egy idegennek talán egyszerűbb elmondani a gondokat, ez igaz. Ha gondolod nekem írhatsz, írd le a gondokat, legalább kisírod magadból. Egyáltalán nem ígérem, hogy elolvasom, és barátnőt se keresek (nem vagyok pedomaci). De ha már pusztán leírod és megfogalmazod, kicsit jobban fogod magad érezni.

26F