Ő lenne az Igazi? Hogy jöttetek rá, hogy párotok a nagy Ő? Mitől Ő az igazi?

Tökéletes ember nincs.(:

Szerintem nincs olyan, hogy rájövünk arra, hogy Ő a nagy Ő. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő az igazi, elveszi feleségül, aztán pár év múlva megcsalja, vagy kiszeretnek egymásból. Akkor már nem ő a nagy Ő. Ezt nem lehet előre tudni. Én már gondoltam azt, hogy megtaláltam, de pár év múlva rájöttem, hogy egy szemét.

Nagyon jó, hogy ilyen szerelmes vagy. És bár én is az avgyok, én is vele tervezem a jövőm, sokszor gondolom, hogy mi van ha majd egyszer mindennek vége szakad és valamiért szakítunk... Pedig már a családot tervezném vele. hogy elvegyen feleségül, és lenne babánk...

Sajnos a mai világban nagyon sok helyen kell helyt állni, és emiatt sok kapcsolatnak is vége szakad. Ilyet nem lehet kimondani, hogy ő a nagy Ő. Persze lehet hogy így érzel, de mi van ha másnap megváltozik minden?

Egyébként mindezek mellett én úgy érzem, mellettem is a nagy Ő van. De ne mondjátok el senkinek ;P

Az igazi...

Nem feltétlenül az, akibe őrülten szerelmes vagy. Mert most az vagy, őrülten szerelmes. Rózsaszín szemüvegen át nézed a párodat (tökéletes), csőlátással (csak őt látod), és rajongasz érte.

Mindez nem baj, nem érts félre, de a józan eszedet és a tisztánlátásodat tompítja a szerelem.

Az igazi az, aki a leginkább hozzád illik, akivel a leginkább egynásra tudtok hangolódni. Akivel akkor is a legjobb barátok lennétek, ha nem férrfi lenne, hanem nő. Akivel napokig el tudsz beszélgetni mindenféléről , ez nagyon fontos mert 80 éves korotokra már csak ez marad. ;-) Akit jobban szeretsz önmagadnál, és aki jobban szeret téged önmagánál. Akire gondolkoidás nékül rá tudnád bízni az életedet, és tökéletesen megbízol benne. Aki megadja neked, amire szükséged van.

Életemben kétszer voltam nagyon szerelmes. Először 16-22 éves koromig. Csőlátással. Szerencsére az nem jött össze, a srác elhagyott, és meg évekig bánkódtam utána. ma már látom, hogy boldogtalan lettem volna mellette, mindig többre vágytam volna, mint amit valaha adni tudott volna.

Most már férjnél vagyok. Lassan szerettem bele a férjembe, jóval korábban tudtam, hogy ő az igazi, mint hogy beleszerettem volna. Tudom, ritka az ilyen, de így van. Még akkor, amikor nem voltam szerelmes, tiszta fejjel, józanul meg tudtam ítélni, hogy hozzám való-e, hogy milyen ember, hogy tudnám-e szeretni, hogy kibírnánk-e egymás mellett 60 éven át. És utána beleszerettem. :-) Jobban szeretem, mint valaha bárkit, jobban, mnint elképzelni tudtam volna, és napról napra csak növekszik. Az esküvőnk nem életünk legboldogabb napja volt, mert azóta csak még jobban szeretjük egymást. :-)

Onnan vagyok biztos benne hogy szeretem... mindjárt elmagyarázom. Szegénynek nagy az orra. Nagyon nagy. Ismeretségünk elején kicsit zavart. Most már nem az ő orrát látom nagynak, hanem a többi férfi orrát kicsinek. Zavaróan kicsinek. :-)))