Nagyon szeretném, ha tanácsot adnátok, vagy hogy ti hogy látjátok. Mit tennétek a helyemben?

nem értem...

egyáltalán

lehet én vagyok régimódi..

először jól megdugatom magam

utána meg gondolkozok szeretem-e???

ennek fordítva kéne lennie

Nem tudom megmondani neked, hogy mit csinálj, de el tudom mesélni az én történetemet, hátha abból valami segít :)

tavaly nyáron megismertem egy fiút. (én akkor 20 voltam, ő 27) sokat beszélgettünk, megismertük egymást, de nem jöttünk össze. mikor szóba került a dolog, (februárban) azt mondta, nagyon kedvel engem, nagyon csinos lány vagyok, tisztel és felnéz rám, de ő nem szerelmes. nem akarja, hogy hiába várjak rá,lehet, hogy idővel megjönne a szerelem is, de önző dolog lenne a részéről, ha azt kérné, jöjjünk össze, és hátha belém szeret. Megmaradtunk tehát barátoknak. (zárójelben megjegyzem, hogy én nem bírnék olyannal együtt lenni, aki nem szerelmes belém...) Ugye megbeszéltünk, hogy ő nem szerelmes, és ne várjak rá, ismerkedjek másokkal, én ebbe bele is mentem, de egyszerűen nem bírtam más fiúra nézni. mióta megismertem, az volt az érzésem, hogy ő az igazi. Nem mondtam el neki, hogy én még mindig szeretem, csak barátként viselkedtem vele. Idén augusztusban úgy alakult, hogy sokat voltunk együtt. Szerelmet vallott. 3 hónapja vagyunk együtt, és nagyon boldogak vagyunk, mindketten tudjuk, hogy a másikkal akarjuk leélni az életünket. Szexet pedig mi csak a házasság után tudunk elképzelni. Én nem bírnék lefeküdni , csak a férjemmel, de ha nem is lenne ez az értékrendem, akkor sem bírnék lefeküdni valakivel, aki nem szerelmes belém, és akit pár hete ismerek...

a szomorú helyzet az, hogy lehet hogy a fiúnak csk testiség kell, kellett, hisz ezt meg is mondta viszonylag őszintén..

..sajnálom