Hogy, de hogy nem tudom túltenni magam Rajta? Fáj minden gondolat, hogy nem az enyém.

Mijen édi.Te jó ég igazán cuki vagy.

Ne próbáld túltenni magad rajta, hanem ezt mond el neki ugyanigy...

be fog válni.

Nehogy már hihetetlen legyen hogy egy pasi írta... Nekem már 16 évesen voltak hasonló gondolataim, momentumaim, az 1. szerelem beállta során. Neked meg azt mondom, hogy nem az utolsó, hidd el nekem! Nagyon sokat rágódtam énis egy lány miatt, akibe halálosan szerelmes voltam, kínoztam magam heteken keresztül, de megtanultam, hogy mindig fel kell állni és mindenen túl kell lépni, ettől leszek a saját magam szemében több, ezért nem leszek depressziós, ettől vagyok erősebb! Egyik nap sírd teli a párnád, a másik nap menj bulizni, röhögni a haverokkal, és csajozni!

Sokkal jobban fogod érezni magad utána, még akkor is ha időnként bele-bele nyilal a fájdalom a szívedbe, de hidd el, ez a fájdalom idővel elmúlik , lehet hogy a nyoma megmarad, de nem fog többé fájni! Fiatal vagy éld az életed, az élet nem ért véget,építkezni kell tovább, abból amit tanultál! Abból is amit most tanultál! A tapasztalatból! És most takarodj lefeküdni, szükséged lesz holnap az erődre, mert elkezdhetsz megint élni, hogy legyenek olyan perceid amikor elfelejtheted minden gondod, akár csak egy pillanatra is, de pont emiatt fogod lazábban venni a gondokat, és nem okoznak többé akkora lelki problémát! Nah gyerünk , aludj! Tervezz holnapra! És ÉLJ!

Tudooom , kérlek hidd el, hogy éreztem már ugyanezt amit te!

Fogadd meg a tanácsom! Ezt kérem tőled, tégy úgy ahogy mondtam, és azután beszélj!

De azt azért beláthatodd, hogy attól nem lesz jobb, hogy elhiteted magaddal, hogy kész, nem bírid, miylen rossz neked, soha nem lesz már jó... Itt rontod el!