Kihasznált? Megcsalt? Szakítás? Szerelem és béke?

4,5 hónapja vagyunk együtt a barátommal. Eleinte minden ragyogóan ment, nagyon szerettünk együtt lenni és boldogok voltunk ha találkozhattunk, megvolt az a pillangós érzés a hasamban. 3. hónap után mondta nekem, hogy hanyagolni fog érettségi miatt, amit én el sem tudtam képzelni, mivel minden nap találkoztunk szinte és remekül megvoltunk. Aztán egyre kevesebbet találkoztunk, olyannyira hogy amikor találkoztunk már nem éreztem semmilyen izgalmat előtte, de szerettem persze szerelemből. Kis idő múlva meghalt a nagypapája, egyre többet segitett az anyjának és állandóan a nagymamájával van, hiszen megözvegyült. Megértem, és én csak felhoztam a témát hogy egy héten 2x legyen rám ideje, vagyis mi lenne ha taliznánk pár órára. Olyannyira rosszul jött ki, hogy az anyukája megharagudott rám, hogy én csak magammal foglalkozok és állandóan ki akarom sajátitani a pasimat holott nekik szükségük van rá. Ezért nem találkoztunk 1 hétig, majd felmentem és személyesen kértem bocsánatot az anyukájától. Kaptunk még egy esélyt azzal a feltétellel h megértőbb leszek és megváltozom, megint nagy volt a szerelem, ezután... Alig találkoztunk, hiszen tanul szóbelire. Meg a barátjaira is szüksége van, én elfogadtam, mivel próbáltam változni, és nem szóltam semmiért. Ő jól érezte magát, én minden napomat sírva kezdtem és sírva fejeztem be. Amikor találkoztunk, állandóan csak lefeküdni meg minden, utána meg semmi. Ezután Keresztanyámék meghívták a többi vendéggel egy születésnapi összejövetelre, ahol kapott egy telefont az anyukájától h azonnal menjen el egy 20 km-rel arrébb található városba a vacsora közepén mert gépet kell csinálni. Ideges voltam, és elmentünk, ahol vártak minket kocsival, közölte h nem megy sehová mert vacsi közepe és vendégségben van. nagy duzzogva az anyjáék elmentek. Én berágtam rá hogy ki kellett menni meg minden, meg miért zavarják és kicsit