Igaz az a mondás, hogy egy lánynak nem szabad az első fiújánál leragadni, és ki kell próbálni másokat is?

Ugyanebben a helyzetben vagyok én is, 21éves vagyok és 2 éve vagyok együtt a párommal. Nem tudom, hogy mi lenne a jobb. Én is így érzek, hogy rajta kivül nem tudok mást elképzelni, de persze annyi minden történhet még nem tudhatjuk előre. Szerintem a sors majd eldönti. Vannak akik ebben a korban pont emiatt szakítanak, hogy ismerkedni akarnak stb stb, szerintem ott más ok is lehet mert csak ezért ha amúgy minden jó akkor miért kellene.

Szerintem legyünk boldogok velük amíg együttvagyunk, ha így marad akkor az nagyon szép, ha pedig valami miatt vége akkor annak úgy kellett lennie. Sajna ezzel az ismerkedős témával kapcs. nem tudom mit kellene tenni. Szerintem lehetnek fiúbarátaink persze ez szigorúan csak barátság-haverság, valamennyire úgyis ismerünk meg ffiakat:) Ha kitalálsz valami megoldást a dologra szívesen veszem:)

Ez marhaság.

Ne gondolkodj rajta, ha szereted vele vagy és nincs olyan, hogy KI KELL PRÓBÁLNI mást. Miért kéne? Ilyen alapon, hogy ki kell mást is próbálni, életed végéig csereberélheted a pasikat, mert lehet annál is van jobb, de lehet rosszabb is. Szóval, ha szereted szeresd, mással ne foglalkozz. Főleg ne az ilyen hülye felvetésekkel.

Nahát! :) én is 21 vagyok és 2 éve vagyok a barátommal együtt(előtte jópár évvel volt 2 hétig egy "járunk?-jah" kapcsolatom, de én azt nem is számítom)

Úgy érzem, soha nem akarnék mást, nem érdekel, hogy másnak minden ujjára jut egy pasi! Én egy valakit szeretek, a barátomat, tőlem mondhat bárki bármit, ilyen hülyeségre nem adok, hogy nem szabad az első fiúnál leragadni...

Na hát én leragadtam volna az elsőnél ha három év után nem hagy el. Nem más miatt hanem úgy alakultak a dolgok hogy nem volt elég erős kitartani mellettem.

Így most van párom, meg már gyerek is, de még néha mindig eszembe jut hogy de jó lett volna az elsővel. Olyan jó volt minden! de hát ez van!

Amúgy most is megvagyunk a párommal, de soha nem lesz olyan mint az első! Szerintem! Nekem!

Szia! Kb ugyanebben a cipőben járok én is csak 16 éves vagyok. Másfél éves kapcsolatom van, rengeteget veszekszünk, de ennek ellenére mégis imádom a barátomat és fordítva is így van. :)

Sokat agyaltam már rajta én is hogy vajon milyen lehet mással, de akkor mindig rájövök hogy nem "szabad" eldobni egy biztos kapcsolatot egy bizonytalanért... Én úgy gondolom hogy nem kötelessége mindenkinek kiélnie magát. Szerintem ez teljesen egyénfüggő. Legtöbbször az ilyen "ki akarom élni magam" emberek olyanok is maradnak életük végéig és nem lesznek hajlandóak egy ember mellett leélni az életüket mert mindig bennük lesz hogy én igenis kiélem magam. Mikor meglátok egy ehhez hasonló kérdést mindig elbizonytalanodok, de ha elolvasok egy olyan választ amiben vki leírja hogy hülyeség ez a kiélés dolog, máris jobban érzem magam. Ha jól érzed magad a párod mellett akkor maradj vele. lehet ha leváltanád, visszasírnád a mostani kapcsolatodat, de akkor már általában késő. Ha valaki kiakarja élni magát akkor azt tegye meg a kapcsolata mellett, persze bizonyos határokon belül. ha nagyon flörtölhetnéke van akkor flörtöljön a barátjával/bnőjével, ha szexelhetnéke van csinálja vele, ha új dolgokat akar kipróbálni, csinálja a barátjával/bnőjével. Együtt is kitudják élni magukat az emberek. Együtt eltudnak menni bulizni, táncolhatnak amennyit akarnak, együtt berúghatnak meg mittomén... Nekem ez a véleményem erről. Remélem nem bántottam meg senkit =)

Szia,

18 évesen volt az első igazi. Szüzek voltunk mindketten. Nekem azelőtt egy "kapcsolatom" volt, az kimerült a csókolózásban. És azóta is együtt vagyunk (10 éve), és egyáltalán nem akarok másokat kipróbálni. :)