30 éves vagyok és még soha se volt senkim. Ennyire szerencsétlen lennék? Már már sötét gondolatok járnak a fejemben és nem látok értelmet semmiben. Ennyire szerencsétlen lennék? Mit tegyek?

Én a helyedben pszichológushoz fordulnék, mivel hatékony és hozzáértő segítségre van szükség. Pl. nincs barátnőd, de barátaid sincsenek, viszont nem lesz könnyen barátnőd, ha nincsenek barátaid, ugyanis riasztja a nőket egy teljesen magányos ember. Az, hogy nincsenek barátaid se, arra utal, hogy valamit nagyon rosszul csinálsz a kommunikációban (magányos emberek pl. gyakran azt a hibát követik el, hogy soha, semmilyen személyes információt nem osztanak meg magukról, így mindig csak munkakapcsolatban vannak másokkal és harmadik, külső dolgokról beszélnek, tehát mint személyek nincsenek jelen a kommunikációban). Ezek a készségek fejleszthetők, ezért érdemes szakemberhez fordulni.

Én 17 vagyok (f), de kétlem, hogy valaha is elvesztem a szüzességem...

Az utolsónak: 17 éves korodban még kevés közöd van ahhoz, aki végül leszel... nem okos dolog követkzetetned a 17 éves korodbeli állapotodból a 3, 4 vagy 15 évvel későbbire.

Kezdj új életet! Legyél ott magabiztos, ahol még nem bántottak meg! Mondjuk költözz el, állj ki az álláspontodért a munkádban, stb... ezt csak te tudhatod. EGyébként, ha égőnek tartanak, bántanak az nagyon sokszor nem az illető hibája. Valaki rajtad élte ki az önbizalom hiányát, hogy még magánál is gyengébbnek lásson valakit, mert mondjuk érzékenyen reagáltál, kicsit bénácskább voltál, stb. Kit érdekel, ha mondjuk a közértben leversz valamit? Akit igen, annak elég üres az élete és ilyen fszságokkal akarja igazolni, hogy ő nem el elcs..eszett életű unott bar..om. Lehet hogy egy kicsit fura vagy. Furán beszélsz, satöbbi.... gondolj bele, gondolom a bulikba rengeteg olyan barátodat is meghívták anno, akiknek semmi véleménye, karakteres egyénisége nem volt, csak a tömeget növelte és könnyű volt a "jó fejségében" megegyezni, mert nem jelentett kihívást senkinek (mármint hogy valami zavarba ejtő legyen benne, érdekesebb legyen mint a sok alfa fsz). Ó, ha tudnád, hogy a baráti kapcsolatok nagy része mennyire üres, unalom űzés, a házas emberek boldogtalanok, kiégettek, csalják a feleségeiket, kur..váznak, hajtanak, stb. Ne egy ilyen álságos dologba akarj beilleszkedni, ami ki is vet téged valamiért... Hanem keress olyanokat, akiket közel érzel magadhoz, biztos hogy vannak ilyen emberek, csak őket kell keresni és nem kívülállókén sóvárogni a látszat boldogságra (amire nem hiszem el, hogy nem vagy egy kicsit dühös is...) Én most végeztem a gimiben. Engem soha nem bántottak nagyon durván, sőt voltam egész kedvelt és célként lebegett előttem a beilleszkedés, de aztán átláttam a szitán és egyszerűen elkezdtem csak három emberrel beszélgetni. A végén még ők nyüszögtek, hogy lenézem őket.... Viszont van három iszonyúan jó barátom és boldog vagyok. Amúgy ha úgy vesszük már én is gáz vagyok, 18 évesen még nem is csókolóztam. Viszont tudom hogy MINDENHOL van három jó ember. Ha megtanulod megtalálni őket, akkor tök mindegy mi van, hány egyéb barátjuk van, vagy férjükk, akkor is kellessz majd nekik. És egyszer valamelyik három ilyen ember között lesz az a lány, akivel boldog lehetsz. Ne akarj megfelelni, ne olvass f..os műanyagember képző könyveket, egyszerűen merj gondolni dolgokra, elemezni dolgokat, aztán találd meg azt akinek őszintén, mint barát elmondhatod. Meg fogod ismerni. Amúgy nekem az egyik barátnőm csúnyácska volt és sok "idiótaságot" beszélt, a másik egy művészlélek, a harmadik pedig nagyon-nagyon csendes (persze nem akkor amikor velünk volt), mégis amikor együtt voltunk, mi nevettünk a leghangosabban! Ne félj! Sok szerencsét

nézd meg az e-maileidet