A barátom szülei nem fogadnak el engem. Van így értelme belekezdeni egy kapcsolatba?

Én is hasonló helyzetben vagyok kicsit. Én a gazdag szót nem használnám a családunkra, inkább maradnék a sikeres jelzőnél. Vállalkozó család. Szüleim támogatták azt is mikor egy olyan családhoz udvaroltam, ahol havi 130 nettóból neveltek 2 lányt, és hitelük is volt. Kifejezetten szerették a meny jelöltjüket. Ezen nem múlik semmi. Sőt! Elképzelhető, hogy egy szegényebb családból származó lány jobban megbecsüli a párját, ha általa jobb körülmények közé kerül, mint az, aki eleve úgy nőtt fel, sőt rosszabb esetben még magasabbak is lehetnek az elvárásai, mint amit a férfi biztosítani tud. De ezt nem jelentem ki kategorikusan, csupán esélyekről van szó. Szüleim nem értelmiségiek, és szegény sorból küzdötték fel magukat, 16 órázva, rengeteget dolgozva. Talán ezért fogadták el a szegény családból származó lányt. Talán az intelligenciájuk miatt. Nem tudom. Bátyám túlképzett, értelmiségi, öntelt, jómódú elvált szülőkkel rendelkező menyasszonyát nem szerették, de ezt csak egymás között beszéltük ki, amúgy törekedtek a jó viszonyra. Úgy gondolom, hogy intelligens szülő így viselkedik. Az Én szüleim amúgy is mindig azon voltak, hogy ne akadályozzák, vagy irányítsák a szerelmi életemet. Ennél fogva magam is úgy látom, hogy az egy nagyon beteg, rossz dolog, ha a szülő ilyesmibe avatkozik. Arról nem beszélve, hogy egy éltre megronthatja a kapcsolatot a csemetével. Ha a lány rendes, jó lelkű, és a fiú szerelmes, ennek elégnek kell lennie. A te esetedben a szülők sajnos nem túl értelmes értelmiségiek...

Miután megszakadt a kapcsolat előző barátnőmmel,új helyzetbe csöppentem. Jelenlegi anyós jelöltemék nem akarnak elmarni a lányuk mellől, még is megkeserítik az életem. Kezdjük ott, hogy egyes lány lévén betegesen ragaszkodnak a kislányukhoz. De nem beszélgetni akarnak vele, vagy szeretgetni, ilyesmi. Csak legyen otthon. 4.5 éve vagyunk együtt, Ő 21 lesz, én 25 múltam januárban, de a mai napig húzza a száját a sárkány, ha nálam alszik a menyasszonyom(!), pedig csak tavaly augusztusban költöztem el otthonról, előtte csak jeles alkalmakkor aludtunk együtt, meg hetente 1-2-szer az albérletben (egyetemista a párom) Pécsen, de akkor meg amúgy sincs otthon. Az, hogy a testi dolgokat az egy szem lányával nem tudta megbeszélni anyós pajtás, az csak a hab a tortán (édesanyámmal ment el a párom a nőgyógyászhoz. Annyit értünk el, hogy a párom nem kéretőzik el otthonról a hagyományos értelemben, hanem bejelenti, hogy hova megy, és az anyósék beleegyeznek... Beteg, tudom... Na, ez a kisebbik probléma kör. :D

A nagyobb gond a következő. Anyósék pályájuk kezdetétől fogva kényelmesen élik a bérből és fizetésből élők életét. Ledolgozzák a napi 8 (heti 40) órájukat, elvégzik a kötelező házimunkát, após esetleg barkácsol valamit, hogy ne kelljen megvenni, és ennyi. A többi időt TV-zéssel, esetleg após néha motorozással, fórumozással töltik el. Gyakorlatilag ugyanazon a poszton vannak 20 éve, és maszek, vagy bármilyen plusz munkát sosem vállaltak. Pedig az anyósom könyvelő, de még soha életében, egyetlen kis vállalkozást, még a húga vállalkozását sem vállalta el. Após ügyes barkács, ezermester, de azon kívül, hogy maguknak mindent megcsinál, megszerel, amivel csak pénzt tud spórolni, semmi plusz. A javukra írnám, hogy a pénzzel nagyon jól bánnak, tehát jobb módban élnek, mint az a keresetükből elvárható lenne. Tehermentes házuk, 0 km-es autójuk, igaz csak 1 gyermekük, de egyetemista lányuk van, és még így is van pénzük nyaralni, meg némi tartalék is. Mindezt 110+90 nettóból. Ez azért úgy gondolom szép teljesítmény. Azt azért hozzátenném, hogy após is egyke, és a papa a nagyobb kiadásokban (autóvásárlás, házépítés) támogatta őket 20-30%-ig, de ez máshol is így van, még sem mennek semmire, meg meg is szolgálják a papának. tehát ezért tisztelem becsülöm őket. SŐT! Ez teljesen normális. Ha mindenki ilyen lenne, nem tartana itt az ország. Most jön azonban a csavar. Amég ők kényelmesen elvoltak, a többiek nem tétlenkedtek. Gyarapodtak, gazdagodtak, a munkatársak, akikkel kezdtek azóta saját vállalkozást, vagy mellékállást, karriert csináltak, és most ott tartunk, hogy a drága anyós após haragszik, és irigyek mindenkire, aki többre vitte, mint Ők. Aki többet keres, vagy több mindent tudott venni, az mind lopta, érdemtelenül szerezte, amije van, és főleg az anyósom meg van róla győződve, hogy havi 120 nettónál, amit ő elért, legálisan nem lehet többet keresni. Persze ezt így ebben a formában nem mondják ki, de ez jön ki abból, amit kommunikálnak. Engem folyamatosan becsmérelnek, talán akaratlanul, talán nem, de biztos, hogy irigységből. például vettem egy házat, sokkal korábban, mint eljött volna az ideje, de jó befektetés volt, és itt a jövőmet is megtudom alapozni (őstermelésre, méhészkedésre alkalmas terület, a város szívétől 1.5-2 km-e, nagyon szép festői környezetben, egy 300 éve lerombolt várrom mellett, főúttól 30 m-re, saját bekötő úttal, szomszéd nélkül), ezért aztán ahogy a hitelből, meg a készpénzemből futotta, apukám kőműves segítségével, felújítottuk, lakhatóvá tettük a magunk módján. Szerintem nagyon szép lett minden. Mikor ezek a férgek kijöttek, mindent lefitymáltak! De szó szerint! A csempét, a fugázást, a festést, a ház beosztását, a föld területet, a ház elhelyezkedését, a konyhabútort, mindent, amit el lehet képzelni. Ők meg kertvárosban laknak egy 400 nm-es telken, idióta szomszédokkal megáldva... A konyhai csilláron kívül semmi nem tetszett nekik, sőt egyenesen azt mondták, hogy ezt minél előbb el kell adni. Ez volt egyébként az utolsó csepp. Addig még elvoltam a társaságukban, de most még a gyomrom is felfordul, ha arra gondolok, hogy találkoznom kell velük. Jah, mikor megismertem a lányukat, volt egy 11 éves alfám. Természetesen az is szar volt. Később azt le kényszerültem cserélni egy munkára alkalmas renaultra. Az is szar. De az anyós haragszik a saját húgára is, mert ők meg mezőgazdasági vállalkozók, és elég jól megy nekik. És ami a legfélelmetesebb, hogy még a saját lányukra is féltékenyek, mert nagyon ügyes az egyetemen (már 1 millió forint ösztöndíjat kapott 2.5 év alatt 2-szer nyert köztársasági ösztöndíjat, pedig építésznek tanul), és egyenes úton halad afelé, hogy köröket verjen a szüleire. Hangsúlyoznám, hogy nem nézek le senkit! Minden tiszteletem azon tisztességes szülőknek, ahol mindkét fél dolgozik, és becsülettel, odaadóan nevelik a gyerekeket. És ami még fontos, hogy ha ez nem elég nekik, akkor nem másra haragszanak, meg nyervognak, hanem mégtöbb erőfeszítést tesznek, hogy előrébb jussanak. Ahol ettől már eltérnek (lustaságból nem dolgoznak, elisszák, elcigizik a családi kasszát, hitelről hitelre élnek, közben meg a mindenkori kormány a hibás), azoktól bocsánat, de nem tudom tisztelni őket. Na kérdező, most legalább látod, hogy mibe lehet csöppenni. :)

Hogy mi a megoldás? A legfontosabb kérdés az, hogy megéri-e a srác az erőfeszítést? Szerelmes vagy?

Ha igen a válasz, akkor türelem, türelem, türelem! Igen, a párod tud csak tenni ez ellen. Nálunk is ez lenne a helyzet, és mindig meg is kapom a nagynénjétől, mikor panaszkodok, hogy igen, érti, de ez ellen csak a párom tudna tenni. De azt is meg kell érteni, hogy a szüleiről van szó. Te sem vagy jobb, ha te meg tőlük akarod elmarni a csemetéjüket. Adj időt, hogy kiforrja magát az egész. A végén úgy is oda lyukadtok ki, hogy össze költöztök, és akkor már mindegy lesz mit gondolnak az ősök. Addig meg mindig lehet feszegetni, nyújtani a határokat. Előbb utóbb nálunk is eljön az az idő, amikor a párom eligazítja a szüleit, de nem hiszem, hogy megérett már egy ilyen beszélgetésre. Majd belejön. Addig meg fortyogok magamban. :) Érte nagyon is megéri türelmesnek lenni, és a kapcsolat sem boldogtalan ezek miatt. HA TI BOLDOGOK VAGYTOK, SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT! Ha összeilletek, akkor semmilyen külső tényező nem állhat közétek. Ezt tarsd szem előtt.