4 és fél éve élek egy kapcsolatban. Az egész életemet köré építettem. Most azonban belém szeretett a munkatársam, a baj csak az, hogy talán nem is viszonzatlanul. Mit tegyek, hogy dönteni tudjak?

Ricsivel a 4 év alatt nagyon sok jót és rosszat megéltünk együtt. Az ő barátai az enyémek, az én barátaim az övéi lettek. Nővére, unokahúga, unokanővére, családja barátai, szeretteimmé váltak. Közösek az emlékeink élményeink, hobbijaink. Persze nem ennyire idilli a helyzet. Én nagyon nehéz eset vagyok. Nő létemre, belülről fakadó irányítási hajlamaim vannak. Sajnos családi okok miatt eléggé lángolékony és agresszív lehetek. Persze nem idegbeteg  . Ricsi elfogad de néha nagyon bosszant, hogy nem tud rajtam uralkodni kicsit. Nő vagyok, egyenlőségre vágyom nem pedig egy szolgára. Hülyén hangzik de annak ellenére, hogy ilyen a személyiségem nem akarom elnyomni a párom. Néha sok minden idegesít benne de azért szeretem. Viszont nagyon félek, hogy csak megszokásból vagyok mellette és csak barátom mint szerelmem. Annyira összenőtt az életterünk, hogy nem tudom akarnék-e egyáltalán más kedvéért vagy a magamért, kiszakadni belőle.

És most jön a lényeg. 8 hónapja új munkahelyem van. Felelős beosztásba vett fel maga mellé Józsi. Mindig erre vágytam, hogy észre vegyék mire vagyok képes. 5-6 hónapig nem is volt gond, jó barátok lettünk és szuper munkatársak. Ő házas 2 gyermeke van én pedig kibontakozó élettársi kapcsolatban. Eszembe se jutott, hogy valaha másképp nézünk majd egymásra. 2 hónapja Ricsivel sem tökéletes a viszonyunk és én is kissé elkeseredett voltam de nem adtam fel a kapcsolatunk. Ekkor már éreztem, hogy kicsit többet látok már Józsiban mint munkatársat. Könnyű volt játszani a gondolattal, hisz viszonzatlannak hittem az érzelmeimet, így bátran merültem el a képzeletembe, Józsi úgy sem viszonozza, amúgy is ott van Ricsi. Na de 4 napja elmentünk vásárolni Józsival az irodába és megálltunk enni egyet. Mielőtt elindultunk volna haza beszélgettünk kicsit. Józsi egyik pillanatban őszinte vallomásba kezdett, hogy mennyire beleszeretett egy ismerősébe. 2 órán keresztül vigasztaltam úgy, hogy közben tudtam rólam van szó! Láttam, hogy szenved, úgy kimondaná. Én lennék neki a megfelelő ember?! Egy erős határozott és vicces barátom, pillanatok alatt rogyott össze, miattam. Viszonzom az érzéseit de vajon csak mert látom, hogy szenved? Vagy egyszerűen beleszerettem? De szeretem Ricsit is. Ha vele vagyok szeretem és őt akarom, ha Józsit látom, érte epekedek. Ráadásul felgyorsultak az események. Józsi érzelmei rámennek a munkájára és a kettőnk között kialakult vicces és bizarr barátságra. Félek, hogy lassan ezt az irodában is észre veszik. Most mi lesz? Ráadásul Ricsivel most tervezzük az összeköltözést. Józsi házassága elfásult nem szeretik már egymást….. de ott a 2 pici. én 23 Józsi 32. Én még háztartást sem vezettem, neki kialakult életritmusa van. de nem tudok másra gondolni csak, hogy Józsival legyek és eközben eszembe jut, hogy szeretem Ricsit! Mi ez? Korom ellenére sok csapás ért. Nyugodalmat akarok. Nem tudom melyiket viselném rosszabbul. Elveszíteni Józsit vagy egy felépített életet Ricsivel.