Volt már valakivel olyan, hogy tudtátok valakiről hogy össze fogtok vele jönni és nagyon de nagyon biztosak voltatok benne és egy idő múlva be is vált ez a megérzésetek?

Egyszer találkoztam egy fiatal férfival a vonaton. Helyet foglalt, velem szemben, és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ugyanoda utazunk. Leszálltunk a vonatról, és teljesen természetesen még mindig beszélgetve elindultunk egy irányba. Kiderült, ő is arra lakik, amerre én. Én a nőgyógyásztól mentem haza, akkor tudtam meg, hogy babát várok, természetesen, ezt nagy boldogan neki is elújságoltam. (meg a kalauznak, meg a váróban egy öreg néninek, meg a jegypénztárosnak, szóval mindenkinek, aki épp arra járt.) Közben megérkeztünk hozzám, a kapuban elbúcsúztunk. Emlékszem, végigsuhant rajtam egy kósza gondolat: ilyen ember lesz a férjem. Holott akkor még boldog párkapcsolatban élet, és pont várandós is voltam.

Aztán 1 év szünet. Én el voltam foglalva a terhességemmel, és azzal a ténnyel, hogy akitől én gyermeket vártam nagy boldogan már nős ember volt. Puff neki.

Megszületett a kicsim. 4 hónapos volt, mikor séta közben egy részeg fazon mindenképpen meg akart ismerkedni velem, én meg mindenképp le akartam őt rázni. Megláttam egy ismerősömet, (nagydarab fickó) 2 barátja társaságában. Odamentem hozzá, kértem őket, hogy jöjjenek velem haza, mert..... és elmeséltem, mi történt. Látva a 3 pasit, a részegnek egyből nem volt sürgős az ismerkedés, és gyorsan elpályázott. A fiúk aztán hazakísértek, beszélgettünk, és egyesével elszállingóztak. Utolsónak az a pasi maradt, aki nekem valahonnan ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Rá is kérdeztem, erre ő mosolyogva bevallotta, hogy ő biza kb 1 éve már hazakísért, és azóta várja, lesi az alkalmat, hogy találkozni tudjon vele, de mintha a föld nyelt volna el. Eleinte az tartotta vissza, hogy tudta van valakim, és épp babázni készülünk. Aztán (mivel egy ismerőse épp a szomszéd lakásban lakik) megtudta, hogy szétmentünk. Utána meg eltüntem (kórházban voltam, nem volt könnyű terhességem). És csak most futottunk össze megint.

Ennek már 10 éve, az akkor született gyermekem is nagyon jó apja, és az azóta született közös gyermekünknek is.

Szóval elmondhatom, bevált a megérzésem, és boldog is vagyok. :))

Én nem éreztem rögtön, de a legjobb barátnőm pár perccel a bemutatkozásunk után azt mondta arról a fiúról- ő lesz a férjed...

Röhögtünk egy jót, mert nem jöttünk be egymásnak.

Most, nyolc évvel az eset után, lassan 3 éve a férjem, és van egy kislányunk, még jobban nevetünk :D

Új munkakör a régi melóhelyen,de az emeleten a srácokat nem ismertem,annyit tudtam,mind családos ember,jófejek,de nem jönnek le a többiek közé (iroda az egész).

Aztán felkerültem oda,első nap,dolgokat megtanító kollégával és egy másikkal kávé-cigi.Másik kollégára ránézve első gondolat: Ő kell nekem.

Pedig elvileg boldog kapcsolatban éltem,azt hittem ő is.Pár nap után kiderült hogy mégis csak van egy egyedülálló férfi,ő az,én egyre jobban ráébredtem hogy a boldog kapcsolatom minden csak nem boldog.

sokminden történt azóta,az a kolléga már rég nem csak kolléga,élünk boldogan.Tényleg boldogan,jó volt a megérzés,ő kellett nekem.