Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szerelem érzete, a szerelembe esés képessége helyreállítható?
Ha igen, akkor hogyan?
Kissé feszélyezve érzem magam mostanság. Rájöttem ugyanis, hogy míg évekkel ezelőtt képes voltam olyan érzéseken kapni magam, amit jobb híján szerelemként definiálhatok, úgy az utóbbi években egyetlen egyszer sem volt ilyen alkalom. Pontosabban fogalmam sincs, hogy mikor vesztettem el ezt a képességemet, de biztosan kijelenthető, hogy hosszú évek dacos, és/vagy beletörődő magányának fináléjaként egyáltalán semmi sem maradt, ami még csak hírében is emlékeztetne erre a féltékenységgel párosuló féltéssel (nem ugyan az a két szó, vigyázz), remegős izgatottsággal, totálisan csetlős-botlós lefegyverzettséggel járó... botrányos "állapotra". :) Hiába akad számtalan női ismerős, és hasztalan látom meg bennük azt, amire vágyom, az érzés csak nem akar jönni. Hiányzik!... főleg, amikor arra gondolok: milyen is volt régen.
Nemigen tudom, hogy mi történhetett velem, vagy, hogy mit tehettem magammal, aminek ez lett az eredménye... így nem is igazán tudok rá megoldást találni... pedig 24 éves férfiként még "falnom" kellene a nőket.
válasza:
válasza:Arról nem beszéltél, hogy hogy állnak hozzád a nöi ismeröseid, abból mindenkinek nagyon sok van.
Utasitottál már vissza azért kapcsolatot, mert nem éreztél semmit, vagy nincs is mit visszautasitani, és ez csak önigazolás ? Ha igy van, vigyázz, mert a végén tényleg elhiszed.
Alapjáraton adottak azok a nők, akik iránt nem érzek semmit. Őket, ha hagyják, nyilván barátként kezelem. Ez alap. Ezen felül vannak, akikben --ahogy mondottam is volt-- látok "valamit". Régebben ők lettek volna számomra a "célközönség". Utóbb azért rá kellett jönnöm egy-s-más dologra, többek közt arra is, hogy képtelen vagyok az embereket manipulálni. Nem hibásan művelem ezt, hanem a szó szoros értelmében képtelen vagyok rá. Ennek tetejébe jön a kérdésben felvázolt helyzet, így válaszom a második kérdésedre:
Több mint öt éve nincs senkim. Az egyestés alkalmaktól pedig világ életemben irtóztam. Ma, mivel nem érzek semmi bizsergést, ÉS képtelen vagyok egy kapcsolatot terelni a megfelelő irányba, az eredmény előre leírható, amivel természetesen a nők teljes mértékben "ki tudnak békülni", és mivel én sem érzek többet, a barátsággal jómagam is elvagyok. Ennek fényében, és annak, hogy az érzés maga hiányzik, nemigazán tudom az önigazolást, mint "népies kór diagnózisát" hová tenni.
válasza:Egy párszor szókaratéztunk már ezen az oldalon, néhény érdekes kérdésed kapcsán, most fáradt vagyok, nincs energiám táncolni, ne haragudj.
Az elözö kommentedet leforditva 5 éve nem volt olyan lány akinek megfordult volna a fejében, hogy barátnál többként egyáltalán számitásba vegyen.
Szerintem még mindig a verbális, és nonverbális kommunikációdon kellene finomitanod, hogy kicsit közelebb kerülj az "átlagpasi"-hoz, és müködne minden.
Uhh, annyira megleptél, hogy válaszolni el is felejtettem. :D
Nem egészen így van. Egyrészt: az öt év túlnyomó része azzal telt, hogy nem vettem tudomást egyetlen közeledési szándékról sem, ha volt is egyáltalán. Ezért is írtam, hogy dacos magány. Másrészt: az utóbbi időben minden számba vehető alkalom, a miből lehetett volna valami, baráti viszonyban végződött. Ennek oka, hogy valami mindig hiányzott ahhoz, hogy a kritikus pillanatban ne legyen annyira egyértelmű a helyzet.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!