Mit tegyek? Túlzásba estem?

Az a helyzet, hogy a Párommal most a toppon vagyunk, és imádunk együtt aludni. :)) A családjával nagyon jól kijövök, szeretem őket, és ők is engem. Ez visszafelé nem nagyon mondható el. Apámmal élek most, és ő nem engedi, hogy a Párom itt aludjon (annak ellenére, h 18/L vagyok és 2,5éve vagyunk együtt), így hát én szoktam náluk aludni. (Anyukájával és húgával él). Anyukája mindig szívesen fogad, tudja, hogy nem a legjobb helyzetben élek. Viszont én mégis olyan hülyén érzem magam, mert mindig odaadja nekünk az ágyát is (mert csak az 2 személyes), és így olyan, mintha kitúrnánk a helyéről, meg állandóan ad enni, és ez így már heti 1 (max2)-szer nekem ciki... Mindig mondja, hogy nagyon szívesen meg ilyenek. Már azt csinálom, hogy viszek nekik, amit tudok (gyümölcs...), meg veszek magamnak kaját arra az időre.. Most szerintetek túlzásba viszem az aggódást, vagy ez a heti 1-2 alkalom tényleg sok?