Miért nem tud megvígasztalni a párom?

Szia!

Nem minden fiú ilyen. Pl. én ki tudom fejezni szavakkal is az érzelmeimet. A Barátnőmet is meg tudtam vígasztalni, ha olyan volt a helyzet.

Az én párom, ha valami problémám van, vagy könnyesedik a szemem, szabályosan kellemetlenül kezdi érezni magát és félve tekintget rám, hogy "magamhoz tértem e már" és normális fejem van e megint.

de.

vannak srácok, akik értenek a nők nyelvén, tudnak vigasztalni, udvarolni. az én tapasztalatom sajnos az, hogy pont ez a jellem az, aki nyitott megcsalásra, mivel könnyedén alakítanak ki új nőkkel kapcsolatokat és könnyen válnak szimpatikussá.

szóval cseppet se bánd, hogy ilyen a barátod, mert az ilyen jellem az, aki kitart melletted, nem másnak csapja az empátiát.

Adnék egy fontos tanácsot, ha elfogadod egy 18 éve boldog kapcsolatban élő férfitől.

Tudom magamról, hogy a "pasik" általában nem érzelgős típusok. Ha ráeszmélek erre, igyekszem azonnal kicsit udvarolni a feleségemnek. De ez nem menne, ha ő nem segítene. Odajön, dorombol mint egy kiscica, mosolyog, meg efféle "női praktikákat" dob be. Ennyi egymással töltött idő után már tudja, mivel tud kizökkenteni a család bajai miatti aggódásaimból, és rávenni, hogy foglalkozzak vele. Az nekem is felüdülés, de az tény, hogy nem mindig egyszerű váltani. A te párod is ilyen lehet. Biztosan tényleg szeret. Van módja, hogy felrázd, és a saját módodon tudtára hozd, hogy hiányzik neked a törődése. De ezt nem azzal éred el magadban, hogy várod a sült galambot és a rossz tulajdonságait kezded magadban számolgatni.

Mindig a jóra nézz vele kapcsolatban, mert ha nem is úgy látszik, ő tényleg szeret téged, csak biztonságot nyújtasz neki, és nem mutatja ki. Vagy csak nem tudja, hogy te hogyan szeretnéd, hogy szeressen.

Ne ide írj, beszélgess vele, főzz neki olyan vacsorát, amit szeret, és evés közben faggatózz felőle, mik foglalkoztatják, és egyszer csak ő maga fog rájönni, milyen jó, és odaadó lelki támasza vagy neki.

Még egy apróság.

Megfigyeltem, hogy minden kapcsolat ott kezd el tönkre menni, mikor elkezdi várni, hogy a másik tegyen valamit, és eszébe sem jut, hogy ő tegyen. Azt szajkózza: "Én már mindent megtettem, de ő még le se sz..."! Ekkor már vége van. Ebből lesz a veszekedés (bezzeg én így, te meg úgy! te ezt sem, meg azt sem, én pedig ... ...). Azok, akik úgy élnek együtt, hogy a másikért vannak, őket szolgálják, az ő kívánságaikat lesik, lemondanak saját vágyaikról legalább részben a másikért, még ha ezt csak az egyik fél teszi is, idővel a másik is feleszmél, így harmonikussá válik a kapcsolat.

Az emberek együttléte, különösen a családi kapcsolat minden tagjának a közösért történő önfeláldozása miatt fog jól működni. Az önzőségből csak sértődöttség lehet, és szakítás, harag.

Én nő létemre nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel.

Főleg azért, mert nálam az ilyen problémák nem problémák, és én sem szeretem, ha piszkálnak, mikor bajom van.