Miért szkeptikusak az emberek alapvetően a vegyes (különböző nemzetiségű) kapcsolatokkal? És a konkrét eset szerintetek is durva?

Tapasztalom egy ideje, mióta fórumozok aktívan (pár hónapja), hogy az emberek egy része alapvetően szkeptikus a különböző nemzetiségű emberek közötti tartós kapcsolatok terén. AMi az Én számomra a legmegfoghatatlanabb, hogy a legtöbbször nem olyan emberek szkeptikusak, akiknek volt részük egyáltalán ilyesmiben, csak aztán kiábrándultak, általában olyanok, akik elvből "kitalálták", hogy nem működhet és ezért sosem próbálkoztak vele.

Egy ideig elvoltam vele itt a neten, de ma járt nálam az unokatestvérem, aki pszichológus és mesélte, hogy az egyik kollégája a fejébe vette, hogy a vegyeskapcsolatok eredendően lehetetlenek, hosszútávon nem működnek és innentől minden pácienst, ismerőst óva fog inteni tőle... (Mindezt azért, mert volt egy esete, ahol két különböző nemzetiségű ember házassága romokban hevert. Mintha magyar-magyar párok nem válnának.)

Elmondom az én tapasztalataimat!

A nagybátyám szomszédja arab (szíriai) állatorvos, a hatvanas évek óta él Magyarországon, magyar felesége van, továbbá két gyerekük és három unokájuk. Több mint negyven év együtt, elég hosszútáv nem?

A szüleim egy dunántúli kisvárosban élnek (én is ott nőttem fel), az utcájukban lakik két volt szovjet katona is (egy orosz és egy ukrán), mind a kettőnek magyar a felesége, kábé húsz éve (pontos számokat nem tudok), mind a kettőnek gyerekei vannak.

A gyerekorvosunk nekem és az öcsémnek egy fekete férfi volt (sajnos már meghalt azóta), neki is magyar volt a felesége és gyerekeik is voltak.

Ez lehetett talán az oka annak, hogy én világéletemben bizalommal fordultam más emberekhez, bárhonnan is jöttek. Így esett, hogy feleségül vettem egy fekete (néger, ahogy tetszik, őt nem zavarja) kenyai nőt, akit még az egyetemista éveim alatt ismertem meg. 7 éve vagyunk együtt, három éve házasok és van egy lányunk. Persze, a mi 7 (3) évünk nem mérhető az előbb elsorolt évtizedekhez, de kulturális alapú problémák sosem voltak közöttünk! Persze, van amiben másképp látja a világot, de ezek a különbségek inkább megmaradnak humoros szinten, van egy két vicces történetünk. :-)

Egyébként, ha az elmélet igaz lenne, sok nemzet nem is létezne ma! A franciák gall-germán-latin keverékek, az angolok kelta-germán-latin keveredésből jöttek létre, a mexikói (perui, ecuadori, kolumbiai) nemzet spanyol-indián keverék, Brazíliában a lakosság közel fele fehér, indián és néger felmenőkkel is rendelkezik.

Továbbá még egy-két kérdés, hogy lehet a magyar nyelv alapvetően finnugor, miközben a magyar kultúra elsősorban türk vonásokkal bír?, illetve a jászok, kunok, stb., hogy oldódhattak fel teljesen a magyar nemzetben, ha az ember eredendően elutasítja a keveredést?

Szerintem elég nagy misztériumot építettek fel a bőrszín, anyanyelv és útlevél köré. Persze mindneki gondol, amit akar, de mondjuk, hogy valaki hivatalból ilyet tanácsoljon, szerintem elég durva...