A szíved mélyén van egy kis félelmed a pasidtól?

Nincs. Soha nem járnék olyan férfival, akiről azt feltételezem, hogy képes volna megütni.

Persze ettől függetlenül még megeshet, de az biztos, hogy csak egyszer emelhet rám kezet valaki.

Vert már engem eleget az élet, nem hiányzik, hogy erre még valaki rátegyen egy lapáttal.

A saját szüleim soha nem emeltek rám kezet, pedig lehet, hogy néha jogos lett volna. Akkor egy 'idegentől' miért tűrném?!

A félelem nem egészséges. Ha tiszteled, mert erős, határozott, férfias az nagyon jó, de még az is belefér, ha néha morogsz, mert makacs, önfejű.

Nem bántjuk akit szeretünk, sem alkoholos befolyásolás, sem nevelési célzattal (gyereknél). Legjobb lenne nem is kiabálni, becsülendő aki tud indulatain uralkodni.

Egy közös életben lesznek gondok, ha nem most, akkor 2,7,15 vagy épp 40 év múlva. Ha a macsósság inkább csak agresszióban, brutalitásban nyilvánul meg és a másik ezt nem veszi észre, nem változik, nos a legjobb akkor tőle távol maradni, amíg nincs gond.