Hosszú a sztori de elolvasnátok és válaszolnátok kérlek?

Osztálytársak vagyunk. Beszélgettünk. Hülyének nézett. Idegesítő volt aztán egyszer csak elkezdett rólam kérdezősködni másoktól és a mindennaposak lettek a piszkálódások és már egyikünket sem idegesítette. A perverz beszólások és a fantáziái már megszokott jelenségekké váltak számomra. Suli után általában együtt mentünk ebédelni. Azt hittem hogy barátok vagyunk de rájöttem hogy egyáltalán nem értem a kapcsolatunkat. Kijelentette hogy szerinte nincs fiú-lány között barátság. Ekkor néztem rá először "pasiként". Elkezdett tetszeni. Szép lassan beleszerettem és továbbra sem értettem a kapcsolatunkat. Mindent amit tett, ahogy mozdult, ahogy evett, MINDENT imádtam benne. Többet akartam vele lenni de ő semmit nem változott. Ugyanúgy viselkedett mint ahogy 1 éve(amikor még csak barátként tekintettem rá). Elkezdtem ugyanazzal a busszal járni amivel ő pedig az ellenkező irányban lakok. Ekkor már mindenki azt hitte hogy járunk ő pedig úgy reagált ezekre mint egy óvodás. "Vele??" Ez volt a reakció. Elkezdtem kerülni. Hátha megint barátok lehetünk. Ezt gondoltam. Erre még nevetségesebben reagált. Esküszöm úgy viselkedett mintha általánosban lennénk ahol még húzogatják egymás haját... Elkezdett jobban piszkálni. Már-már zavaróvá vált. Egyszer egy nagyon rossz dolgot hozott fel amitől nagyon ideges lettem. Dühös lett hogy mégis mi a fenéért haragszom rá, miért kerülöm. Beleordítottam a képébe hogy azért mert szeretem. Meglepődött. Mintha nem is vette volna eddig észre. Pedig én mindent megtettem. Még futottam is utána mint egy kutya. Egy ilyen emberre pazaroltam majdnem másfél évet...???

Beteg lettem. Elég enyhe megfázás volt, de mondtam anyának hogy egész eddigi sulis éveim alatt max 1 hónapot hiányoztam most az egyszer nem szeretnék suliba menni, megértette, de 2 hétnél tovább nem maradhatok otthon. A dokinak mondtam hogy "rosszul" vagyok. Rám nézett, aztán megkérdezte: Meddig írjam? Nagyon jófej dokim van. :)

Szóval a kérdés: Szerintetek, lehetünk még barátok? Vagy esetleg lehet még több is köztünk? Ha nem, akkor mit mondjak neki ezek után? Mégis hogy kéne viselkednem? Nem azt kérem hogy jósoljátok meg a jövőmet csak bármilyen tanácsot, véleményt szívesen fogadok.

17/L