Mennyi ideig tart "elfelejteni" valakit?

Mennyi ideig voltatok együtt, és mennyire volt komoly kapcsolat? Szeretted teljes szívedből? Miért lett vége?

Sok minden meghatározhatja, hogy hogyan viszonyulsz egy előző kapcsolatodhoz...

Elfelejteni nem fogod soha. De hogy ne vágyakozz már utána, vagy tudd lezárni magadban, az lehetséges.

Én annyit mondok neked, hogy ez rajtad is múlik. Ha folyton csak rá gondolsz, és begubózol, és nem foglalkozol mással, és mindig keresed a társaságát, nem fog csillapodni benned a vágy iránta... Akkor nem lesz könnyebb.

Nyiss új dolgok felé, hagyd elmenni őt, ne rágódj rajta!

Egyébként én 20 éves koromban voltam együtt életem első igazi szerelmével, 1 teljes évem ráment a kapcsolatra, hol együtt voltunk, hol külön, majd több hónapnyi szenvedés és vágyódás után egy új kapcsolat vetett neki véget... Vagyis mikor megismertem az utána levő páromat, és vele összejöttem, 2 évig voltunk együtt, és úgy sikerült magamat teljesen túltennem az előzőn.

Ezzel a fiúval is (mint írtam 2 év után) vége lett, s újabb pár hetes/hónapos siránkozás után megismertem valakit, aki újra értelmet adott a hétköznapjaimnak.

Lehet, ostoba dolog, de úgy gondolom, hogy végérvényesen csak akkor fogod tudni lezárni, ha találkozol valaki mással, aki elfeledteti veled őt.

De addig is, míg ez nem következik be, próbálj más dolgokra koncentrálni, és találni más dolgokat, amik lekötik a figyelmed.

(Egyébként kérdésedre válaszolva volt, akit 1 évig "sirattam", volt akit csak 4 hónapig, és olyan is, akit sose tudtam teljesen elfelejteni.)

25/L

Egyet értek az előttem szóló lánnyal. Én 26 vagyok, túl vagyok már pár szerelmen, kisebbeken-nagyobbakon. Minden szerelmem elvesztését meggyászoltam, volt, akit pár hétig, volt, akit kb. 2-3-6 hónapig. Őket el tudtam felejteni úgymond, komolyabb sérülés nélkül. Volt viszont egy nagy szerelmem (az eddigi legnagyobb), akit soha nem fogok tudni elfelejteni, ő mindig bennem fog élni. Ez most ijesztően hathat rád, de nem az. Egyszerűen arról van szó, hogy olyan mély nyomot hagyott bennem, olyan elemi erővel formált át, olyan élményeket, tapasztalatokat szereztem általa, ami örökre meg fogja határozni az identitásom, a személyiségem, a jövőbeli párkapcsolataimhoz való hozzáállásomat. De ez nem baj, sőt! Nagyon is jó, mert most mát tudom, hogy kit keresek (keressek) és ha nem történik meg, nem válok azzá, aki most vagyok. Több lettem ez által a szerelem által. És ami a lényeg: már csak néha fáj egy kicsit, inkább nosztalgia szintjén. (1 éve lett vége, az első hónapokban a poklok-poklát jártam) Nem tudom, mennyire volt érthető. Majd te is megtapasztalod.

26 N