Vezethet ez rosszhoz? Normális, hogy igy érzek? (magyarázat lenn)

Van egy barátnőm,ő nekem minden téren az első. 4hónapja vagyunk együtt,nagyon jól megvagyunk,még ahhoz képest is,hogy távkapcsolat. Nagyon szeretjük egymást,veszekedni sem veszekedtünk még,tényleg minden mint egy álom. Vele képzelem el a hátralévő életemet. ( 1év múlva ugyanabban a városban tanulnánk,többet tudnánk együttlenni ). Egy gond zavar, mégpedig az,hogy túl sokat gondolkozom. Mármint kettőnkön. Mikor vele vagyok ilyen gondolatok nincsenek bennem,nagyon élvezem azt az időt,de aztán előjönnek ezek belőlem néha,hogy mi lesz,ha ennek egyszer vége lesz? Mi lesz,ha valamelyikünk feladja,és kilép a kapcsolatból? Mi lesz,ha egyszer el kell felejtenem,és soha többet nem lesz ő az életem része?

Normális ez a nagy aggodalom? Mit tehetnék ellene? Félek,hogy ez rosszhoz fog vezetni.. Volt már valaki ilyen helyzetben?

Kérem ,ne oltogassatok,olyasmire most tényleg nem vagyok kiváncsi.Várom a véleményeket.

18F