Fogalmam sincs, hogy mit lépjek ebben a helyzetben. Mit tegyek most?

Röviden és tömören: a legjobb barátok voltunk, annak ellenére, hogy Ő srác én meg lány vagyok. Sosem fordult meg a fejünkben, hogy többet akarnánk a másiktól. Csúnyán megbántott, összevesztünk, nagynehezen megbékéltem. Már nem vagyunk olyan húde jó barátok.

Viszont: ölelkezünk, puszizkodunk, smárolgatunk és tudjuk, hogy nem kéne, mégis tesszük és néha vágyunk is rá. Nem vagyunk szerelmesek, de valamit lépnünk kell.. nem mehet ez így.

Ami megbolondítja a helyzetet, hogy osztálytársak, padtársak vagyunk..

Nem voltam még ennyire tehetetlen és tanácstalan.. egyszerűen nem látom át a dolgokat.

Ha együtt vagyunk, akkor Ő még ha akar sem bír mindig magával, van, hogy én is kezdeményezek, csak a történések közben és után esik le, hogy hoppá ezt nem kéne vagy kellett volna.. Van hogy egész nap a fejemben van, van hogy eszembe sem jut, van hogy beszélünk egyhuzamban 3-4 órákat, van hogy napokig semmit...

Ti mit tennétek a helyemben? Esetleg valami tanács..?