Mi változott nálatok az összeköltözés után? Mármint főleg azoknál akik már ismerik a másik rigolyáit stb mert már éltek "együtt" mondjuk szülőknél egy kis ideje.

Mivel a háztartási teendőkkel hirtelen egyedül maradtam, így rövid időre házsártosabb lettem. Amíg otthon laktunk ugye anyuval ketten oldottuk meg a problémát. Páromat, már a költözés előtt próbáltam hozzászoktatni a dolgokhoz, de élesben másként jött ki a lépés. Idővel ő is megértette, hogy némi segítségre szükségem van, így némileg normalizálódtak a dolgok. Bár a mai napig vannak időszakok, amikor elnézőbb vagyok, amikor ő segítőkészebb és van amikor kiborulok.

A kaja terén már nehezebb volt zöldágra vergődni. Ő gyakorlatilag semmit nem eszik meg, amit én szeretek. Én ugyan megeszem azokat, amiket ő főzet, de unalmas számomra egy héten 2× rántott húst enni. Mivel csak kivételes esetben főznek neki a szülei, és ha rosszabb napom van, nálam is betelik a válogatósság pohara, így ilyenkor a kaja rendelés mellett dönt. Egyik nagy célom, hogy sikerüljön ezt a helyzetet normalizálni, bár reménytelennek látom. Még nem adtam fel.

Együtt nem éltünk előtte,bár félig nálam lakott (hétköznap 2x nálam aludt,plussz péntektől hétfő reggelig is nálam volt).

Semmi nem változott igazán,összeköltözés előtt is kiderült,hogy rendszeretőbb nálam,kérés nélkül kiveszi bőven a részét a házimunkából (én gyakorltilag csak főzök,mosást beinditok,minden mást megcsinál)

mi elég hamar összeköltöztünk, először egy kicsit lelakottabb lakásban éltünk, ott nem zavart, ha egy kis koszt csinált, mondván, h mindegy.

de amikor beköltöztünk a frissen, fullosan felújított közös lakásunkba, akkor volt pár veszekedés az odanemfigyelés, és a koszolás miatt. :)

egyik reggel úszott a fürdőszoba, nagyon bepöccentem, és kb elzavartam otthonról. :)

már 3 éve itt élünk, sikerült összecsiszolódni, megértette, h miért fontos vigyázni a dolgokra.

persze amikor én tettem rossz helyre a mindenféle kütyüit, akkor én voltam a köcsög :)

ma már nem ez a fő téma, viszont nagyobb horderejű dolgokon nem is balhézunk, inkább apró kis hülyeségek miatt vannak összezördülések, de egyik sem "válóok" :D

ha az első 2 évet kibírjátok, és megmutatkozik, h alapvetően összeilletek, akkor a kisebb súrlódásokat el lehet intézni. (hova tedd a koszos zoknit, hogy nyomd a fogkrémet, mosogass el néha) viszont ha elemi dolgokban (pl. pénz költése, spórolás, rendszeretet) különböztök, akkor jobb nem nyúzni egymást, mert később még rosszabb lesz.

nálunk nem összeköltözésnél jöttek a problémák, hanem amikor megszületett a baba. Fáradtabb voltam, nem volt kedvem minden szaros reggel azzal kezdeni, hogy pakoljak és főzzek, miközben a gyerekkel is foglalkoznom kell. Esténként sokszor fel kellett kelnem a babához és mivel normálisan nem bírtam kipihenni magam ezért ingerül voltam. Most 10 hónapos a baba kicsivel már javulgat a helyzet.

Az összeöltözésnek örültem nagyon, mert fontosnak éreztem magam az életében, örültem, hogy főzhetek rá, bepakolhatom másnapra a kajáját kikészíthetem a cuccát, meg ilyenek. Előttem egyik barátnője se foglalkozott vele így legalábbis azt állítja.