Válságban a kapcsolatom, mit tegyek?

Már 2 éve együtt vagyok a barátommal, 1 éve náluk is lakom.Szeretem őt,de anyósomat nem bírom.Ő is szerintem csak elvisel.A párom nem akar albérletbe költözni,hiszen otthon mindent megkap és fele annyit nem kell fizetnie,mintha albérletbe mennénk.Szeretem őt, ő is talán még szeret,de ez így egyre rosszabb.2 hónapja kaptam tőle 1 drága kiskutyát (amúgy annyi pénzzel tartozott) és bár soha nem volt kutyájuk, de a szülei megengedték,hogy maradjon.Azt hittem jó jel,mert együtt nevelgetjük, ő a mi "gyerekünk".De anyósom is rászállt a kutyámra,egész nap csak piszkálja és mivel a szobánkba van a kutya, ő is gyakran bejön.Azt se bírom ahogy hozzászól,meg magyaráz neki,de ráadásul még okoskodik is, hogy mit hogy csináljunk vele.Már sokszor összevesztünk a párommal emiatt.Néha nekem ad igazat,de a legtöbbször azt hiszi csak hisztizek.MERT AZ ANYJA CSAK JÓT AKAR.Mi lenne ha gyerekünk lenne?Kikészülök, hogy mindíg okoskodik!Persze rossz lehet a barátomnak is,hogy nem bírom az anyját,de nekem mindíg kussba kell maradnom ha zavar valami csak mert én költöztem oda?Tegnap már nagyon összevesztem a barátommal:elmentem fodászhoz,mondtam 1 óra múlva jövök.Erre hazamentem,ajtó zárva ,sehol senki, felmentem a szobába, a kutya sehol, póráz nélkül, minden nélkül.Tiszta ideges lettem, már remegtem is.Felhívtam a páromat hogy mi van,erre ő:csak lementek a mamájához.JAAA!Csak elfelejtett felhívni, hogy nem vár meg otthon én meg idegeskedjek,mert az anyjával elmennek.KÖszi.Aztán én voltam a rossz,meg a hisztis.Én már ezt nem bírom,de szeretem őt.Mit csináljak?