Létezhet, hogy 30 évesen jövök rá, hogy akivel 15 éve együtt vagyok és 9 éve a feleségem a kisfiam anyja, nem hozzám való?

mit adnék ha az én barátom is azt akarná,hogy babusgassam :s

sajnálomde létezik ilyen :(

Az előző.Ezek,amit csinál,pótcselekvések.Kevés a számára a mosogatás.És a nap-mint nap ismétlődő feladatok unalmasak,belefásul az ember.Hiába szerettem otthon lenni a gyerekkel,alig vártam,hogy dolgozni mehessek emberek közé,mert eltompul az ember.

Nem depressziós véletlenül??

Persze. Meg az is létezhet, hogy az emberek megváltoznak. Akár Te, akár Ő. Sőt, sokszor előfordul, hogy egy párkapcsolatban különböző sebességgel változnak / fejlődnek. Ez sok feszültséget okoz. Ha erős az együtt tartó kötelék, akkor az, aki "előreszaladt" képes bevárni a másikat, segíteni a fejlődésben. Ha nem elég erős, akkor inkább szétmennek, különválnak az útjaik.

A másik embert erőszakkal megváltoztatni nem lehet. Magadban tudod elérni, hogy elfogadd Őt olyannak, amilyen. Akkor máris jobban tudtok kommunikálni, mert nincs ott a felszín alatt, hogy mennyi mindenért hibáztatod Őt. (Nem babusgat Téged, csak magával törődik stb.) Persze, ha az a célod, hogy együtt maradjatok. Ha már ott tartasz, hogy inkább ürügyet keresel arra, hogy kiléphess a megromlott kapcsolatból, akkor az ilyen irányú erőfeszítés felesleges. Én ezt nem tudhatom, eldönteni Neked kell.

Végül az is lehet, hogy kommunikációs zavar van köztetek. (Hallottál már a szeretet-nyelvekről? Ha nem, olvass utána a net-en!) Esetleg a párod enyhe depressziós állapotban van és segítségre szorulna, csak Te ennek nem vagy tudatában.

Ezeket akartam elmondani, mielőtt megadom az egyszavas választ:

IGEN. (Létezhet.)

Rendbe jött a kapcsolatotok?

Remélem, többet foglalkoztok egymással, többet figyeltek egymásra.

Nem könnyű az egész napi takarítás, kisgyerekkel való foglalkozás után melegítőben istennőként ragyogni - még ha a gyerekvállalás előtt/ munkába járás idején (kiskosztümben, high-tech office-ban) ez magától értetődő is volt. (Személyes példa)