Miért éltek párkapcsolatban?

Az ember alapvetően vágyik valakinek a testi, lelki közelségére. Hogy mit tud adni, amit mástól máshogyan nem kaphat meg? 20 év fölött már elég sanszos, hogy az embernek nincs olyan legjobb barinője, akivel sülve-főve együtt van, tehát lelki közelség sztornó. Ugyanígy, ha vannak testi szükségletei nem valószínű, hogy egy érzelmileg közömbös embert akar szükség szerint előrántani. Tehát marad a párkapcsolat.

Egyébként jó érzés, ha van valaki aki nekem a legfontosabb, és lehetőleg én is az vagyok neki.

Én szerelmes vagyok, kb ezért.

Az ember társas lény, többnyire ezért vágyunk társra. Plusz a rendszeres és színvonalas, minőségi szex sem hátrányos dolog... És ezt nem kapod meg szexkapcsolatban, legalábbis nekem nőként nincs rá esélyem, aki egyéjszakásra vállalna, az csak azért használna, hogy belém ürítsen, szép szóval, és egy tárgy lennék a szemében, a barátom pedig szeret és ezért akar nekem örömet okozni, fontos neki, hogy én is élvezzem...

A szerelmet meg másmilyen érzéssel nem lehet pótolni, a sima szeretet is jó persze, de az más.

A többi egyéb párkapcsolati dolog, meg csak sok sok sok kis plusz.

De ezt lányként gondolom így, valszeg ha fiú lennék tök más lennék.

A fiúknak irigylem azt a képességét, hogy szét tudják kapcsolni a szexet az érzelmektől, és úgy alapvetően mindent, ami férfi-dolog, de mivel nő vagyok, ezért ilyen lettem...

21L

Mert társas lény vagyok ,nem szeretem a magányt, szeretem a párom és, jó vele együtt élni.

Most nem sorolnám a részleteket, már írtak egy csomót...