Mindent túl reagálok? Hogy változzak? Hogy fogadjam el a gyerekét? Hogy tegyem magam túl a múlton?

Kezdem a legeslegelején ….. 21 éves vagyok a szüleimmel a viszonyom soha nem volt a legjobb, van egy öcsém aki mindig a kedvenc volt én meg a háttérbe voltam szorítva…. És ez most nem az, hogy csak én érzem így, hanem tényleg ….egy kis faluban lakok és itt ezt mindenki észrevette. Szóval gyerek korom óta szeretet hiányos vagyok.

Több párkapcsolatom is volt, de 3ra mondhatom azt, hogy szerelmes voltam….. Talán az első csak egy diákszerelemnek mondható mégis nehezen érintett mikor kiderűlt, hogy átvert (3 éves párkapcsolata volt már akkor mikor engem „szédített”). A következő barátommal majdnem 3 évig voltunk együtt, voltak szép pillanatok is meg rosszak is,…… de sajnos inkább csak rosszak. Ez nem csak az ő hibája volt. Elment dolgozni 2-3 hetente járt haza, aztán visszament suliba onnan hetente és mikor itthon volt akkor sem igazán törődött velem, legalábbis nem annyira mint ahogy azt én szerettem volna. Én pedig ….tudom nem szép dolog szakítani nem tudtam vele, mert féltem, hogy lehet még sem bírnám nélküle és többször megcsaltam, más férfiakban kerestem azt amit tőle nem kaptam meg …. Most itt nem a szexre gondolok, a legtöbb csak csók volt.

Kivétel egy esteben ….. Találkozgattunk, beszélgettünk ez hónapokon keresztül így ment, minden szép és jó volt. Aztán egy este le is feküdtünk és azóta vele vagyok  Nagyon szeretem, az életem legfontosabb része. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ő egy évvel idősebb mint én és van egy 6 éves fia, ráadásul a szomszédomban….. mikor a barátom 15 éves volt, mint legtöbb srác akit csak lehet lefektet… A nő 5 évvel idősebb mint a barátom, tehát mikor a barátom 15 éves volt a nő 20 és teherbe ejtette magát vele. Természetesen a barátomat beetette hogy neki nem kell védekezni mert nem lehet terhes stb. …. A párom emiatt nem is foglalkozik se a gyerekkel se a nővel. Nem tud úgy nézni arra a gyerekre mint a fiára, azt mondja neki csak tőlem lehet gyereke. .. Én 1 évvel ezelőtt teherbe estem, nagyon szerettem volna a gyereket, de mivel a párom még nem igazán szerette volna nem akartam én is kicseszni vele, hát belementem , hogy elvetetem. Aztán annyit szenvedtem sírtam emiatt hogy a végén spontán elvetéltem…

És most itt vagyok ….. és mindig úgy érzem, hogy senki nem szeret igazán. Tudom, hogy a barátom szeret, hiszen együtt tervezi a jövőnket, jövő júliusban összeköltözünk a saját házunkba. Mégis mindig van valami bajom. Tudom, hogy minden szerelem az elején más…. De nekem mégis hiányzik az a törődés és oda figyelés amit akkor kaptam tőle mikor még udvarolt és a kapcsolat elején voltunk… ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem figyel rám vagy nem törődik velem…. Csak nem „úgy”. Aztán mondja, hogy szeret meg kimutatja, de nekem mégsem elég én állandóan hallani szeretném. Meg persze a féltékenykedés…. Minden nőre féltékeny vagyok aki a közelébe van vagy rápillant. Pedig ha velem van egyáltalán nem nézi meg őket mint a legtöbb pasi inkább elfordul, tudom, hogy ha nem vagyok ott biztos megnézi de előttem soha. Mégis állandóan féltékenykedek mindenkire. Hogyan változtassak magamon? Tényleg elvárhatok több odafigyelést meg szeretet vagy én reagálom túl? Hogy fogadjam el azt hogy gyereke van? Mindig az jár a fejemben, hogy vajon az enyém fog rá annyira hasonlítani mint azé a másik nőé? vagy tudok-e egyáltalán neki gyereket szűli? Hogyan szüntessen meg ezt az állandó féltékenykedésemet? Csak magamat teszem tönkre. Vagy, hogyan mondjam meg neki hogy szeressen még jobban ....legalább ő ebben a sz.r életben?!

Kérlek segítsetek... mit csináljak, hogy változzak?