Vannak itt mások által is szépnek tartott lányok, akiknek valamilyen oknál fogva még sincs párjuk? Mit gondoltok lányok, miért vagytok egyedül?

"Nem értem mi bajuk az embereknek, hogy bezárkóznak teljesen"

Ilyen a városi élet.A városban csak egymás elől szívod el a levegőt a táplálékot a helyet és mindent.Ez a birtoklás világa amikor fal közé zárják magukat az emberek.Ugye a városon belül fertőtlenítővel mindent kisikálok mert az enyém a mérget meg kidobom a városfalon kívülre mert az már nem az enyém le van szarva.Bezárják magukat a fal közé és nem csak testben lélekben is.

Aki szép lány és egyedül van az:

1.Szerelmi bánatban szenved

2.nem akar kapcsolatot mert élvezni akarja a szingliséget

3.Valami nem stimmel a fejében,és hiába szép nem kell senkinek..

Kedves Kérdező!

Nem teljesen igaz rám, hogy egyedül vagyok, de azért mégis...:) Mindjárt kifejtem: 26 éves nő vagyok. A munkahelyemen ismerkedtem meg egy férfival. Együtt vagyunk ugyan, de titokban, tehát a kollégák nem tudnak rólunk, de a családjaink igen. Kb. egy éve tart a kapcsolatunk. Kezdetben minden szép és jó volt, imádott engem. Aztán kb. 3 hónap elteltével elbizonytalanodott. Hogy miért, a mai napig rejtély számomra. 30 éves a párom, meglehetősen bonyulult a lelki világa, kicsit pesszimista alkat. A lényeg, hogy saját elmondása szerint, mind külsőleg, mind belsőleg minden rendben van velem.

Nem akarom fényezni magam, de úgy gondolom, hogy tényleg minden megvan bennem, hogy szeretni lehessen engem. Szép, csinos, ápolt vagyok, aztán okos, jól nevelt és művelt is, stb. Épp ésszel nem igazán tudom felfogni, hogy mi kivetnivalót lát bennem, vagy mi az ami miatt még mindig bizonytalankodik. Az ismerőseim mind azt mondják, hogy egy ilyen lány biztosan könnyen és gyorsan talál magának valakit. De én sajnos nem így látom.

Az elmúlt időszak nagyon jó önismereti tréning volt számomra. Minden kapcsolatomban elkövettem azt a hibát, hogy túlzottan türelmes voltam, túl sokáig vártam, hogy kiálljak magamért, hogy megmondjam, hogy nekem ez így nem jó. Hajlamos vagyok arra, hogy ha megszeretek valakit, akkor a saját igényeimet háttérbe szorítom miatta.

Ebben a kapcsolatban is ezt csinálom. Talán gyávaságból és félelemből...annak ellenére, hogy van valakim, mégis úgy érzem, hogy egyedül vagyok.

Bocsi, hogy nem igazán a kérdésedet válaszoltam meg, de ezt le szerettem volna írni ide.

Mert aki nekem tetszene, én nem tetszem neki, akinek meg én tetszem, ő nem tetszik nekem.

Ez egy bonyolult ügy, ezért vagyok egyedül :(

25L

Szia, remélem tudok Neked segíteni kicsit majd a véleményemmel. :-) / bár látom, jó régi a kérdés :-D :-/ /

Tehát ... én egy 22 éves, igen csinos, vonzó lány vagyok - persze ízlések és pofonok - , de szép arcom és jó testem van, a személyiségem is teljesen rendben van. Tudom, hogy mit akarok, erős személyiség vagyok, elég tüzes, szenvedélyes, érdekes, mégis aranyos.

Na de , hogy a lényegre térjek ! :-D

Én azért is vagyok egyedül , többek között, mert nem is szeretnék párkapcsolatot, furcsán érzem benne magam, a szabályok, amik egy kapcsolattal együtt járnának, számomra nagyon távoliak, nagyon szeretnék kötődni valakihez, de legalább annyira tartok is az egésztől, hogy esetleg megunom, csalódni fogok, nem úgy értve, hogy kihasználnak, hanem pl. az érzésben. Mert amíg csak tetszik valaki, addig érdekes, viszont lehet ha jobban megismered, rájössz, hogy nem is olyan nagy szám, és akkor a nagy lendület eltűnik a semmiben, és az egy elég kellemetlen érzés tud lenni.

Nekem többek között ez a gond.

Ha általánosságban érdekel - márpedig gondolom igen -, akkor attól, hogy valaki vonzó és szép, biztosan akadnak ugyan udvarlói, .... de , nem biztos, hogy az a nő számára is elég lesz.

Ha egy mutatós, ambiciózus nőről beszélünk, annak valószínűleg lesznek igényei, és nem feltétlenül találja meg ezt azok között, akiktől kaphatná.

Aztán a munka, suli, suli mellett munka, nagyon nagyon le tudja foglalni az embert, hol ismerkedjen ?

Nekem például a főiskolán mindenki tabu, túl férfiatlan mindegyik, meg egyébként sem jönnék onnan össze senkivel.

Amit még el tudok képzelni, ami talán nálam is erősen jelen van, hogy félti a nő a függetlenségét.

Ma már nagyon sok a talpraesett csaj, megállják a helyüket egyedül a világban, nem igazán van szükség férfiakra, akik megvédik őket, így annyira hozzászoknak ehhez az életmódhoz, hogy nagyon nehéz őket kiszakítani onnan.