Lehet egy hölgynek úgy teljes az élete, hogy azt egyedül (férj, gyerek nélkül) éli le? Mit gondoltok az alábbi személy által képviselt álláspontról?

Csodálni való és tiszteletre méltó az ilyen ember. Bár természetesen akármikor meggondolhatja magát. Ez tény. Én is majdnem így vagyok, viszont nekem a család az fontos. Csak nálam a család az mást jelent. Szerintem a család az az anya, apa, testvérek, Párom és nem a gyerek, az csak annak egy lehetséges része. Szóval nekem van barátom csak gyereket nem akarok. És én ráadásul nem szeretem a gyerekeket. Akkor vele mi a baj? Szereti is őket, segít is nekik, visszafogott életet él. Vagy lemaradtam és manapság az nem normális aki nem bulizik? Én sem sem buliztam soha, nem iszok, cigizek, drogozok, pasizok elvből és tudatosan.

A szex meg... Nos hát rengeteg ilyen embert ismerünk csak őket valahogy elfelejtük amikor arról beszélünk hogy márpedig a gyerek meg ez az mindenkinek kell. Papnak, szerzetesnek hívják őket. Tudtommal egy részük nem él szexuális életet és nincs gyerekük mégis szentek, jó emberek lesznek belőlük...

"Mondtam neki, hogy a nő az úgynevezett "gyengébbik nem", akinek szüksége van egy férfi védelmére, biztonságára." Ez a rész meg ne haragudj de egyszerűen sértő. És szerintem egy férfi számára is, nem csak a nőnek. A férfi önmagáért kell nem azért hogy megvédjen. Köszönjük szépen meg tudjuk védeni magunkat és pusztán a társadalom alakulása miatt volt ez sok ideig másként nem azért mert a nők nem képesek rá.

Senkinek sem árt, sőt jót tesz, leírásod alapján nem akarja senkire ráerőltetni, nem botránkoztat meg akkor miért? Annyi ideje kérdezem, hogy miért zavarja az az embereket ha valaki másmilyen? Tudom, hogy szokatlan de nem csak az lehet a jó amit a többség csinál. Mindenki másmilyen.

Én nem értek egyet vele. Most ez még nagyon szép és jó, de később meg fog keseredni, mert borzalmas hosszú távon úgy élni, hogy az ember az üres lakásba megy haza. Hogy nincs aki megdicsérje, ha szépen kitakarított, pedig utál takarítani. Ha már az összes barátjának családja van, ezért senki nem ér rá vele foglalkozni.

Kiüresedik az élete.

Idős korában pedig nem lesz ott mellette senki, aki szeretné csak úgy, önzetlenül, és foglalkozna vele, ápolná amikor beteg.

Nem véletlen találták fel a család fogalmát.

"Mondtam neki, hogy a nő az úgynevezett "gyengébbik nem", akinek szüksége van egy férfi védelmére, biztonságára."

Hát ez tényleg nem törvényszerű. :D

Ismerek olyan - hangsúlyozom - _ÍZIG-VÉRIG_NŐKET_, akik egyáltalán nem gyengék, és tökéletesen megvannak férfi nélkül is; férfiak is megirigyelhetik a képességeiket - és mégis szépek, kívánatosak, nőiesek.

Szóval ennyit erről. :)

Amúgy pedig semmi kifogásom az illető álláspontja ellen.

Dettó így vagyok, bár én foglalkozni sem szeretek gyerekekkel. Soha nem gondolkodtam családban, nem szeretném elkötelezni magam senki mellett, remekül érzem magam egyedül, és nem akarom hogy bárki akadályozzon azokban a dolgokban amiket csinálni szeretek.

De nem értem miért kellene beleszólnia ebbe bárkinek is. Neked talán jobb lesz, ha úgy dönt, hogy mégis családot szeretne? Vagy rosszabb, ha egyedül éli le az életét? Nem, akkor meg nem tökmindegy? Úgy kell élni, ahogy te szeretnél, nem úgy ahogy a társadalom elvárja.

Egyébként meg igaz, a "gyengébbik nem" már valójában nem a gyengébbik nem. Sokszor erősebbek, mit a férfiak, és nagyon megcserélődtek a szerepek ezen a területen.

Plusz: Család? Megértem h nem akar, tudva, hogy minden 2. házasság válással végződik. Aztán majd maradhat egyedül a gyerekkel ha mégis...

NA meg sok családnál ahol gyerek van csak az ordítozás, veszekedés megy, mert a szülők van h már egymást nem bírják elviselni, ha együtt is maradnak x idő után. Pl a gyerek miatt, ez az ami összetartja még őket.

De valóban jó ez így, akár a felnőttnek, akár a gyereknek, kérdem én??? Mert szerintem nem.

Akkor már jobb az, ahogy a kérdező gondolja, és nem megy bele olyanba, amit valójában nem akar.