Szerintetek hány éves kortól ideális a gyerekvállalás a nők esetében, ha biztos párkapcsolatban vannak?

naigen!

A párod már benne van, de kicsit te is tudod hogy korban nem a legmegfelelőbb ez a társítás.

Szóval, te még ráérsz szerintem, de az ő részéről meg lehet érteni ha már akar....de téged is figyelembe kéne vennie a párodnak.

szerintem 25 fölött

de ne vállalj,

ha a párod kedvéért tennéd (ehhez nagyon nézz magadba, vagy gondolj az első reakciódra, amikor a párod felhozta neked, mert az őszinte!!! ne arra, amit mondtál, hanem amit éreztél)

ha nem vagy érett, nincs felelősségtudatod

ha csak azért vállalnál, mert nem tudsz elhelyezkedni, vagy nem tudod, mit kezd az életeddel és 3 év eltelik feletted

stb. nagyon őszinte legyél magaddal ezekben a kérdésekben

emlékezz vissza minden kósza gondolatodra, fantáziádra

mert a gyerek az nem ezekről szól...

meg szerintem azért lenne értelme dolgoznod egy kicsit, mert most még olyan 'gyerek' vagy, mármint olyan értelemben, h nincs még felelős önálló életed

tehát próbáld ezt ki, és úgy menj bele ilyen dologba, sőt, lehet, h ez a párkapcsolatra is kihatna valamilyen irányba

én a helyedben még várnék, a kérdésedből kiindulva, te még nem akarod

Én 21 vagyok, nekem nincs semmim. Amennyiben nem nyerek a lottón, jövőre sem lesz semmim. Tanulok egyetemen, közben ilyen alja melókat csinálok, hogy mégiscsak legyen valami pénzem, mert háttértámogatás nulla - sajnos, ezt osztotta a sors - és hiába van barátom, akit nagyon szeretek, meg ő is engem, nincs azaz isten, hogy én vállaljak így gyereket. Pedig neki viszonylag jobb munkája van, de még spórolhatnánk évekig, hogy valami garzonlakásfélébe tudjunk átköltözni - mert ugye az albérlet baromság - és épphogy kettőnket el tudjuk tartani...

Bár külföldön tervezzük a folytatást. Szeretnék 30 éves korom előtt gyereket, de ha nem lesz munkám, amiből el tudjam tartani magam egyedül és a gyereket - mert én a legszebb szerelem esetén is belekalkulálom a válást és azt, hogy az apa fogja elhagyni a gyereket nem én - akkor nem vállalok. Ő miatta. Én is utálok küzdeni minden rohadt forintért, és azért, hogy vigyem valamire az életbe és ne kelljen megrekednem egy szinten, és állandóan aggódni ezen a pénztelenségen és kilátástalanságon... Az én gyerekem éljen nyugiban, és ne aggódjon ilyesmiken, nem ezt érdemli. Ha nem tudom ezt biztosítani neki, akkor lehetek akár 25 vagy 35 éves, akkor sem vállalnám.

Viszont ha mondjuk 26 éves koromra lenne saját lakás, kocsi, biztos és jó állás, meg minden egyéb, akkor simán belevágnék. Nem a koromtól függ ez.

21L