Szeretett vajon? 1 hónapja szakítottunk, de még mindig egyfolytában rá gondolok.

Volt egy pasim, 1 hónapja szakítottunk, de még mindig ő jár a fejemben egész nap.

Külföldön dolgozik, de elbocsájtották a válság miatt, és novemberig még maradhat, de addig nem jön haza. És utána sem akar, ha talál más állást.

Hazaugrik majd 1-2 napra, de hangsúlyozta, hogy csak ügyet intézni. Mert nem akar szabadságot kivenni, hogy minél több pénzt félre tudjon tenni.

És ez nekem nagyon rosszul esett, én nem tudtam volna ezt mondani neki, hogy itthon leszek, de nem találkozunk, és szakítottam vele. 2 hónapig bírom, hogy ne lássam, aztán elkezdek nyűgös lenni, mert már annyira hiányzik. És ez összesen már 7 hónap lett volna, hogy nem találkozunk. Ő meg ilyen közönyösen képes ezt közölni, még ő lett ingerült, mikor felhoztam a témát, hogy mikor találkozunk. De közben meg amikor együtt voltunk, mindig mondta, hogy nem akar elveszíteni, meg hogy leszek-e felesége, meg szülök neki gyereket, meg ilyenek. Persze csak mosolyogtam, nem vettem véresen komolyan, de ezért nem értem, hogy tud ilyen hideg lenni.

Amúgy megbízok benne, nem csalt meg biztos, mivel minden nap órákat beszéltünk msn-en, tényleg minden nap, tényleg órákat, szal csak úgy csalhatott meg, ha ott volt a nő mellette, és úgy msn-ezett.

De nem értem, miért volt ilyen ellentmondás a szavai és a tettei között.

Tudom, hogy nem lehett máshogy dönteni, mert ezt ilyen formában folytatni nincs értelme, csak szeretném ezt mástól is hallani, hogy megerősítsen. Akkor könnyebb lenne elfelejteni. Meg hogy jól látom-e, vagy más szemszögből én vagyok a szemét, mert ilyen helyzetben elhagytam? Ti mit csináltatok volna?