Szerintetek ő is úgy érez ahogy én?

Volt egy párkapcsolatom,akivel tavasszal jártunk 3 hónapot. Ő messze lakik tőlem,(ahol a nagymamám),de nagyon jó barátok maradtunk, amolyan lelki társak.. Naponta beszélünk interneten,telefonon hétvégente is.Mindent meg tudunk beszélni, Csak volt egy személy, akinek nem tetszett, hogy mi együtt vagyunk(a testvére) és sajnos szét mentünk..Többen mondták, hogy a beszélgetéseinkből az jön le, hogy még ő is úgy szeret, csak elnyomja, mert fél valamitől/valakitől.Már óvatosan feltettem ezt a kérdést,hogy mi lenne ha újrakezdenénk, de a válasza az volt,hogy messze vagyok.. Ez nem válasz szerintem.Egy közös ismerősünk nemrég írt neki üzenetet és kérdezősködött rólam, vagyis mondta neki, hogy én szeretem őt, meg, hogy figyeljen oda rám.azt mondta, hogy alap, hogy odafigyel rám, meg hogy szeret, de arra hogy hogyan arra nem válaszolt neki, hanem hallgatott.Kaptam tőle még nyáron(akkor már nem jártunk) egy meglepit és azt mondta azért, hogy vigyázzon rám(szülinapomra).Most volt a születésnapja,az ajándékot is amit küldtem neki, rengetegszer megköszönte,meg tegnap segítettem neki telefonon valamiben, és azt is.Mindig mikor telon beszélünk én elsírom magam, olyankor azt mondja, ő mindig velem van, ha fizikailag nem is. Az a baj, hogy az öccse állandóan "bántott minket",folyamatosan,mert nem tetszett neki,hogy mi együtt vagyunk szerintem ezért(is mentünk szét nem a távolság miatt, csak nem merte mondani. Mit csináljak? Ne foglalkozzak/foglalkozzunk a testvérével és próbáljuk meg újra? Vagy maradjon meg ez a nagyon jó lelki társi kapcsolat?Én szerelemből szeretem még, úgy érzem.