Ti hogy reagálnátok, ha így viselkedne a barátotok? Szerintetek lenne jogom azt mondani neki, hogy rosszul bánik velem?

Ma van a második évfordulónk. Szerettem volna vele lenni, mert azért mégis csak hosszú idő. 19 éves vagyok, ő pedig 18, ő az első barátom, neki nem én vagyok az első. Ő megbeszélte a haverjaival, hogy elmennek szórakozni, aztán ott alszanak egyiküknél. Nem volt semmi kivetnivalóm, bulizhat nyugodtan, mert megbízom benne. Csak egyszer jegyeztem meg, azt is jópofán, nem bunkózásból, hogy jó lett volna mellette ébredni. Azt mondta, hogy "hát jó lett volna". Ezután nem beszéltünk erről, hanem a kocsiját kezdte ajnározni a hátralévő időnkben. Tegnap is csak kb 3 órára láttam őt, reggelről. Aztán gondoltam, hogy még felhív, hogy rendben odaértek (másik vásorba mentek) és egyébként is, hogy mi volt velem tegnap. Nem sértődtem meg, mert végülis nem köteles óránként jeleznie, hogy mit csinál meg én is elvoltam itthon. Ma láttam, hogy dél előtt kb. fél órával volt fent facebook-on. Nem írt, sem ott, sem sms-t. Úgyhogy felhívtam egy órával később, kinyomott. Aztán mikor kicsit később visszahívott, mondta, hogy épp kajáltak és olyan tipikus pasisan elkezdtek a háttérben is beszélni, hogy "jaa ittunk tegnap...kicsit, hahaha" meg ilyenek. Egyébként is furcsán viselkedik velem, ha a barátaival van, akkor úgy menőzik vagy mittudomén. Nem szégyell, nem ez a baj, egyszerűen csak más.

Mondtam neki, hogy majd ha kibarátozta magát, akkor várom itt. Nem mondott semmit, hogy mikor, csak várjak.

Túlreagálom vagy tényleg jogosan érzem azt, hogy ez nem méltó "ünneplés" egy évfordulón? Nem tudom eldönteni... Nem vagyok rá mérges, csak szörnyen letört, mert nem együtt vagyunk.

Sajnos mostanában egyébként is utolsó helyre szorulok. Ő szerinte nem, de nem érti meg... Ha suliba megy, akkor gyakran bent marad a haverjaival, utána hazamegy, benéz mamájáékhoz is, kocsit szerel, mindent csinál... Én meg kb. este 8-kor találkozom vele, ha nem később. Kicsit rossz, mert ha meg is ígéri, hogy jön 4-re, mindig közbejön neki valami. Mindenkit előrébb helyez. Én meg csak várok rá és mindig én várok... Mert én itt vagyok biztosan. Hétvégén dettó ez van, csak akkor mással foglalja el magát... Ha megkérdezem, hogy miért nem tudna rám szakítani egy délutánt és este még egy filmet/sétát, akkor azt mondja, hogy mert csak ilyenkor van ideje és meg kell csinálnia mindent... Dehát 18 évesen egyáltalán nincsen sok dolga. Néha tényleg nem értem, mit szöszmötöl annyit... Nem akarok nyavalyogni neki, mert azzal elijeszteném.

Ha meg szépen elmondom neki, mi bánt, mindig az a vége, hogy nem csak az ő hibája, ne fogjak rá mindent. Menjek ki én is... Csak hát még első évünk alatt elvesztettem a barátaimat, mert nekem ezt fel kellett adnom érte... Nem örült neki, ha én elmentem, se délután, se este... A sok lemondás után szép lassan elkoptak a meghívások. Én nem vártam volna el ilyet, de szeretem őt. Ő is szeret.

Akárhányszor beszélünk erről, sosem jutunk sehova...

Szerintetek így van értelme és jövője a kapcsolatnak? Lényegében egy helyben toporgunk. Később sem lesz jobb szerintem, csak félek belátni... Az is visszatart, hogy nagyon ragaszkodom hozzá, mégis csak az első barátom.

Nem tudom, mi legyen.