Megcsalom a barátomat, megtennétek, hogy leírjátok erről a véleményeteket?

Tudom, hogy ez szörnyű dolog, de mégis képes vagyok elhitetni magammal, hogy ez normális dolog, mindig találok rá mentséget, pedig tudom, hogy erre nincs!

Szóval ha van egy kis időtök, szidjatok le érte, vagy próbáljatok valahogy észhez téríteni! (Ez így most elég furán hangzik gondolom..., de a barátaim se ítélnek el érte, viszont most pont erre lenne szükségem, hogy valaki elmondja, hogy ez miért nem jó így!!)

A történet a következő, nyilván mint minden ilyen eset, nekem is úgy indult a dolog, hogy a kapcsolatom tönkrement igazából, nem csinálunk együtt soha semmit, már nem is beszélgettünk szinte, csak úgy elvoltunk egymás mellett. Sokszor beszéltünk erről, meg az összes problémánkról, de hiába, semmi se változott (pedig ha bármelyikőnknek baja volt, tényleg egyből átbeszéltük, nem csak a szőnyeg alá söpörtük a dolgokat). Valahogy a szexuális életünk is hanyatlani kezdett, nem volt benne semmi romantika vagy szenvedély...

Aztán megismertem egy srácot, vele nagyon jóban lettünk egyből, pont olyan, mint én, tényleg elképesztő a hasonlóság, nagyon jól éreztük magunkat együtt mindig, tök jókat beszélgettünk, szóval találkoztunk sokszor (abszolút barátilag... legalábbis részemről). Aztán valahogy elkezdtem meglátni benne a férfit, annyira figyelmes volt velem, annyi mindenben segített, és annyira jól éreztem vele magam mindig... még sose bánt velem ilyen jól senki, minden apróságot megjegyez, hogy miket szeretek, folyton a kedvemben járt, mintha csak álmodtam volna (és még most is ezt érzem, olyan mintha nem is történnének velem a dolgok a valóságban, nem érzem reálisnak ... vagy ezt nem tudom hogy mondjam...). Aztán pár hete megcsókolt, én meg hagytam, bár tudom, hogy nem kellett volna, akkor is tudtam, de mégis... És azóta ez már elég sokszor megtörtént, nagyjából minden találkozásunknál. Több nem történt köztünk, bár ez igazából itt már mindegy is szerintem, mivel csók tényleg sokszor volt...

És nem tudok ebből kilépni (pontosabban nem akarok), mert annyira álomba illő tényleg... viszont tudom, hogyha ez a dolog lecseng, akkor tudnám folytatni rendesen a kapcsolatomat a barátommal, mert lelkileg kellően feltöltődök ehhez. És egyébként szeretem őt nagyon! (tudom tudom ha így lenne nem csalnám meg... dehát ez nem igaz, mert tényleg szeretem)

Tudom, hogy ez az egész itt mentegetőzés, pont erről írtam az elején, hogy magamban ezt lerendezem ennyivel, mintha nem is lenne baj, sőt, szinte még jót tenne a kapcsolatomnak.

Kb ennyi... tényleg szidjatok bátran, vagy írjatok erről bármit, hogy mi legyen, mert ez így nem mehet tovább!!

22/L