Működhet egy párkapcsolat hosszútávon úgy, hogy minden túl tökéletes?

persze, hogy működhet.

Pl. én is kérdőre vontam a volt barátnőmet, hogy miért nem hagyja, hogy én fizessek, vegyek neki ezt-azt. Ő meg kérdőre vont engem, hogy miért nem bámulok meg más lányokat az utcán, miért veszek neki ajándékokat. A lényeg, hogy humorral kell felfogni.

Igen, de lehet egy idö utan csinalsz valaki negativat, hogy belekössön a masik es legyen egy kis vita. De az neha meg jol is esik :)

Ha szeretitek a biztosat es a harmoniat akkor tök jo az ilyen kapcsolat. Ha inkabb a veszelyt, kiszamithatatlansagot, magas vernyomast akkor nem fogod megtürni.

Ilyen kapcsolatban élek 3 éve, nemsokára össze is házasodunk.

Mondjuk a semmi vita rész azért túlzás, veszekedni igaz nem szoktunk, de azért mindig mindenben nem értünk egyet :)

A tül tökéletes az már nem hibás? Már zavaró? Neked tökéletes, vagy általában tökéletes?

Nekem a mottóm, hogy mindkét félnek kellően önzőnek kell lennie a vágyaihoz. Tehát nem kell magát megjátszania, eltűrnie vmit, amit a másik tesz, gondol, és közben kompromisszumok miatt elnyomja saját énjét.

Van ilyen kapcsolat, ami tökéletesen működik, ilyen az enyém is, én elfogadom olyannak amilyen, nem zavar, de én is önmagam vagyok. Nem korlátoz, nem korlátozam, nem kisajátít, nem kisajátítom. Nincs titka és nincs titkom. Nem ellenőriz, és nem ellenőrzöm. Nem hazudik nekem, és nem hazudok neki ( de van, hogy másoknak közösen hazudunk) nem erőltetünk a másikra amit a másik nem akar, de egyben nem is mondunk le róla, és nem várjuk el, hogy ha én nem akarom, akkor a másik se tegye.

Nekem ez a tökéletes! 15 éve élünk együtt lassan 8 éve házas vagyok de teljesen szabad, és boldog.

Azt a kérdést tedd fel magadnak, hogy szereted e olyannyira, hogy hagyod boldog lenni? Illetve szeret e ő annyira, hogy hagy téged boldog lenni.

A beszélgetés, az jó, a közös téma jó, az, hogy jól érzed magad vele az jó, de még kevés.