Lányok! Ti járnátok olyannal akibe még nem vagytok szerelmesek, de nagyon szimpatikus nektek?

előbb kapcsolat, utána szerelem.

nem volt még olyan kapcsolatom ahol előbb szerelmes voltam. közben alakult ki ~1 hónap alatt.

Miután megismersz vagy megkedvelsz valakit, utána szokás gyakrabban találkozgatni, úgymond randizni, eljárni erre-arra, stb. Ezalatt az idő alatt kialakul, hogy éreztek-e egymás iránt valamit. Ez nem olyan vészesen sok idő, általában pár hét legfeljebb. Ugyanis a "nincs köztünk semmi" és a "járunk" között azért van pár lépcsőfok. Tessék közelebbről megismerni, minél több időt együtt tölteni vele, erre-arra elhívni, és ha az érzés erősödik, ha már érzed, hogy kezdesz szerelmes lenni, akkor járjatok.

A járás nem arról szól, hogy "nem vagyok szerelems, de majd alakul valahogy". Az ilyeneknek van évente 20 barátnőjük, de nincs egy komoly kapcsolatuk sem. Mert egyből már járnak, aztán két hét után kiderül, hogy olyannal jár, aki iránt semmit nem érez.

Kinek ez az útja, kinek az. Nem lehet, illetve nem szabadna lehurrogni senkit amiatt, mert a szerelem és a kapcsolat közötti sorrend fordítottja volt, mint amit mi éltünk át, vagy ami "nekünk bevált".

De én is azt mondom, hogy kijelenteni azt, hogy "együtt vagyunk, ez egy párkapcsolat" túl hirtelen, kb semmi előzmény, előzetes érzelem nélkül butaság lenne. Nem kell egyből szerelmesnek lenni (személy szerint abban sem hiszek, hogy bele tudsz szeretni valakibe, akit jóformán alig ismersz... a szerelemhez ismerés kell.), de azért kell valami plusz... Kell, hogy érezd, hogy lehet belőle valami komoly. Az ember jobb esetben érzi, hogy bele tudna-e szeretni a másikba, tudna-e vele hosszútávra tervezni, vagy sem.

Ismerkedjetek, csináljatok közös programokat, tanulgassátok egymást, és ha már érzed, hogy bele mernél vágni, akkor vágj bele!

Nem feltétlen kell megvárni a szerelmet, de meg is várhatod. Úgyis érezni fogod, hogy mikor jön el az ideje.

De nem kell kétségbe esni akkor sem, ha nálad teljesen máshogy alakulnak a dolgok, mint a többi embernél.

Mindenkinek megvan a saját útja.

Nekem volt már példa olyanra is, hogy több hétig randizgattunk, és mégse lett belőle szerelem,

olyanra is, hogy szerelmes voltam, és aztán csak pár hétig voltunk együtt,

s olyanra is, hogy pár hét után lettem szerelmes.

Sőt, volt, hogy csak fél év után mertem kijelenteni, hogy szerelmes vagyok (nyilvánvalóan egy hatalmas csalódás után), és az a kapcsolat tartott is 2 évig...

Nincs erre szabály.

Egy a fontos: totál érzelmek nélkül ne vágj bele a kapcsolatba, mert nem csak a másikat bántod meg vele, hanem magadnak is csalódást és szenvedést okozol.

26/L

#15: én meg nem értem, hogy lehet járni valakivel, akibe nem is vagy szerelmes? Ennyi erővel akárkivel random módra járogathatnék, akire feláll a lécem. Persze, van, akinél ez az út. Aztán az ilyenek váltogatják havonta a partnert, mert kiderül, hogy hát rohadtul nem érez irátna semmit.

Ez kb olyan, mint ha előbb enném meg a levest, mint hogy megfőzzem. :D

Komolyra fordítva a szót: ha könnyen pofára akarsz esni, csak jársz szerelem nélkül. (Ennyi erővel házasodjatok össze, minek vacillálni? Aztán vagy egymásba szerettek, vagy nem. Mint a középkorban.)

De pont erre az "átvezető időszakra" találták ki a randizás intézményét. Amikor már nem vagytok semlegesek egymás számára, de még nem kötődtök annyira, mint egy pár. Aztán ebbe sokminden belefér, találkozgassatok, randizzatok, közeledjetek egymáshoz, ha szabadelvűbbek vagytok, a testiség is szóba jöhet... (bár nekem ez a szerelem kiteljesedése, de kinek hogy...) aztán ha már éreztek is egymás iránt valamit szimpla tetszésen és haveri szimpárián túl, akkor járjatok.

Mellesleg nem baj, ha a pasi látja, hogy nem kaphat meg csak úgy első szóra. Érezze, hogy a szerelmed nem egy könnyen megkapható dolog, hogy ez az egész egy folyamat, ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz. És ne rögtön bele a közepébe. (Ezalatt most nem azt mondom, hogy hazudj az érzéseidről... sőt, pont azt, hogy ne siesd el, hanem haladj úgy, ahogy az érzelmeid diktálják.)