Ti kívülálló szemmel hogy látjátok ezt?

Adott a barátom(27), akivel kb. 3 hónapja járok.

Amikor megismerkedtünk, kezdetben nagyon szerelmes voltam, csak rá tudtam gondolni, stb. Nem volt kimondva, hogy járunk, de minden, amit tettünk, arra utalt.

Időközben kiderült, hogy az érzéseim teljes mértékben viszonzatlanok, és ebből voltak mindenféle konfliktusok, mert én így nem szerettem volna folytatni vele, de ő mindenáron tartani akarta velem a kapcsolatot.

Lényeg az, hogy valahogy, egy barátja tanácsára mégis elkezdtünk járni, és fordult a kocka. Belőlem elmúltak a komoly érzelmek, benne pedig kialakultak - elmondása alapján.

Nagyon távolságtartó és feszült általában, és ezt azzal magyarázza, hogy még nem alakult ki benne a bizalom. Okot nem adtam neki a bizalmatlankodásra, mert nálam úgy működik, hogy ha járok valakivel, nem is érdekel más, még egy mustra erejéig sem.

Én majdnem hogy vakon bíztam benne addig, amíg el nem kezdett végképp furcsán viselkedni.

Amikor mesélek neki egy történetet, simán leállít közben azzal, hogy "most már elég lesz", vagy amikor huncutul rámosolygok, ijedten megkérdezi, hogy "mi van?", illetve valahogy elszólta magát egyik nap, hogy más nőket is gyakran megkíván. És Ő nem tud megbízni bennem, azt mondja. Közben meg állítja, hogy mennyire szeret.

Hogy van ez? Szerintetek mi folyik itt?

22/L