Tippek, tanácsok?

Van egy lány ismerősöm, ismerem már több kb 8 éve. Ritkán találkozunk, évente 2-3x, annak ellenére, hogy egy városban lakunk, csak ő a másik felén, mint én.

Na most, az elmúlt egy évben azon kaptam magam, hogy amikor találkozunk, akkor tök jól elvagyunk meg minden, és amikor vége van a közös nyaralásnak/kirándulásnak, csak rá tudok gondolni. Először csak pár napig tartott, aztán pár hétig, egy téli telefonbeszélgetés óta pedig most is van ez még. Az elején még nem vettem róla tudomást, szereztem egy barátnőt, de szakítottam vele egy hónap után, pont e miatt a másik lány miatt. Nem bírtam, hogy hiába vagyok a barátnőmmel, közben azt kívánom, hogy bár a másikkal lennék. Egy szemét dögnek éreztem magam. Ugyanez volt a szakító ok egy másik barátnőmnél.

Szóval én gyanítom hogy szerelmes vagyok, de nem vagyok benne biztos (eddig sose voltam még ezelőtt valakibe belezúgva). A lánnyal egyébként elég jóban vagyunk, ismerem őt, szóval ez nem ilyen fellángolás szerintem, mert nem csak a külseje fogott meg, sőt, mondhatni a belseje jobban (és most nem a szerveire gondolok).

Eddig ez rendben is lenne, elhívnám valahova, és kiderülne, hányadán is állunk. DE! Az egyik probléma, hogy félek, ha nemet mond, akkor tönkretenné a viszonyunkat, mármint nem úgy nézne rám onnantól, hogy a haverom, hanem úgy, hogy a srác aki bepróbálkozott. A nagyobb gond, hogy több mint két éve barátja van. És szerintem nem is "potenciális áldozatként" tekint rám, hanem haverként.

És mindezek mellett, hogy ahányszor eszembe jut, szar kedvem lesz, és azon jár az agyam, vajon most mi jót csinál, és kivel, a barátjával van-e, boldog-e vele, stb, még csajozni se tudok (mármint barátnőt keresni, nem a diszkóribancokra gondolok), mert nem tudnám ezt a kettősséget elviselni.

Tippek, tanácsok?

15/F