Mi volt az amit megbocsájtottatok, vagy ép nem bocsájtottatok meg a párotoknak? Megbántátok a döntéseteket, akárhogy is döntöttetek?

Igen ezekre gondolok.

Azért kérdeztem mert én is megbocsátottam neki egy két dolgott de ő egy dolgott nekem nem.

Nem csaltam meg vagy ilyesmi! Eszem ágában se volt soha. És mindig őszinte voltam vele...talán túl őszinte is.

Féltékenységet...igen az voltam, sok dolog miatt, egyrészt mert nincs önbizalmam , másrészt meg talán igaz az,amit mindig is mondta neki miért van velem. (mert nincs jobb kéznél)

Én nem akarom/ nem fogom magam kivonni a baj alól, vállalom amit tettem. Ő viszont mindent rám kenn hogy miattam van minden.

És azt sose mondja el miért voltam olyan,amilyen. (egy másik lány miatt, akit úgy dicsért ahogy engem nem vagy ha ép vigasztalni kellet ) de azt a mai napig nem tudom miért áradozott róla...nem mondta el

Nekem mondod?! Én emésztem most magam és szenvedek mint egy kutya.. Megjártam a poklot. És még most is..

Ő játsza az eszét, ő zárkózik el előlem ahogy csak tud. És én vagyok az,aki 3-4 hónapig is próbálkozott hogy vissza szerezzem. De hallani se akar rólam..nem hiszi el hogy jobb lenne, ő ezt tudja biztosra..és még azt se hiszi el hogy változtam. Nem csak belül..

Igen,kompromisszumot kéne kötni!! De ő elvárta volna gondolom h. mindent csak én..és ő szól le engem milyen vagyok, miközben ő nem tudja magáról milyen ember v. milyennek kéne lennie.

Tudom hogy sose fogja beismerni hogy hibázot. Egy elkényeztetett tacskó!!

Nem enyelgett mással, legalább is nem tudok róla. Az a lány a múltjában volt de mindig kísértett.

Hogy ő kell e? Érzem,hogy szeretem, és hogy nekem ő az igazi, de ugyanakkor gyűlölöm azért amit tett, és nem tudom képes lennék -e megbocsátani neki.

Más nem kell, mert még szeretem őt és olyannyira megbántott hogy nem tudok bízni már senkiben. Itt egy példa: anyukámtól mikor kaptam mikulás csomagot ( jó nem vagyok már gyerek de nekem még kell csomag :) ) szabályosan rosszul esett őt megpuszilni mikor megköszönte az én csomagomat amit adtam neki. Pedig mi aztán tényleg elválaszthatatlanok voltunk. Még a boltba is együtt mentünk, olyanok voltunk mint a borsó meg a héja.

Ha már benne nem, szerinted kiben tudnék bízni..?

A változásról annyit: megváltoztam ugye miatta,hogy bizonyítsak de nem voltam jó. Így aztán felmerült bennem a kérdés minek legyek "jó" ha így sem vagyok jó? Hát nem leszek/ nem vagyok jó. Mostmár nem hagyom hogy bárki is megbántson vagy megint kihasznaljanak játszanak velem, az érzéseimmel. Marok és harapok akár egy vipera. És úgy veszem észre így legalább tisztelnek.