Normális, hogy a barátom nem tud "elviselni" 1 napnál tovább?

jó tudom, hogy nem normális.. de mit csináljak? ha ott alszok nálunk, az 1. nap még tök rendes, aranyos, egészen addig míg le nem fekszünk, vagy valamilyen módon el nem élvez. az után már gyakorlatilag le vagyok szarva. az a mentség, hogy fáradt, amit meg is értek, de emellett köcsög is velem.. ha ezt nem veszem magamra, akkor a következő nappal rontja el.. felkelünk és furán viselkedik.. bunkózik vagy nem igazán foglalkozik velem.. nem is tudnám ezt elmagyarázni, de érezhetően megváltozik ahhoz képest, mint mikor odaértem.. volt olyan is egyik hétvégén mikor ott aludtam, hogy a 2. nap ami vasárnap volt, hazaküldött hamarabbi busszal, ami dél körül volt, mert hogy neki tanulnia kell hétfőre.. kb. én könyörögtem, hogy maradhassak már. így visszagondolva is szánalmas lehettem..

most komolyan az a baj velem, hogy azt várom el a barátomtól, akivel már több, mint egy másfél éve járunk, hogy rendes legyen velem? hogy úgy szeressen ahogy én őt? vagy hogy ki is mutassa? miért élteti hogy hülyének nézhessen és piszkáljon engem? miért nem lehet úgy boldog velem, hogy jól is érezzük magunkat mind a ketten?

én ezt várom el egy párkapcsolattól.. túl sokat várok? osszatok le nyugodtan.

de nem mondom, hogy én tökéletes vagyok.. hisztizek egy csomót, megsértődök, de csak is akkor, amikor így viselkedik velem. mert -szégyen, nem szégyen- nagyon szarul esik mikor hülyére vesz engem.. én szeretem őt, szeretek vele lenni, de ilyen hozzáállással nem sok kedvem van ehhez.