Küzdjek érte, várjak, hogy az idő döntse el sorsunk, költözzek el, vagy mit lehet ilyenkor tenni?

5 éve vagyunk együtt, együtt is éltünk gyakorlatilag végig. Voltak mosolyszünetek, de mindig kibékültünk, mert úgy érezzük rengeteg a hasonlóság bennünk és mással nem lenne ekkora összhang. 3 éve pánikbeteg lett a barátnőm. Minden évben ellökött magától hosszabb-rövidebb időre. Utóljára egy éve mentünk szét. Békülés után úgy alakult, hogy folyamatosan jöttek a problémák (munkahelyi gondok, családi tragédiák) és szinte mindig megértő lelki társként, barátként volt rám szüksége. Szép lassan felvettem a legjobb barát szerepét és a nemi életünk gyakorlatilag nullával lett egyenlő. 2 hónapja ez szóba került, hogy így nem mehet, ez nem párkapcsolat. Most egy házban élünk és attól reméljük a változást, hogy nem együtt alszunk. Szerintem attól nem fog fellobbanni a láng, hogy még inkább eltávolodunk egymástól fizikálisan, de fejet hajtottam a döntése előtt.

Vélemény? Mi lenne a legjobb megoldás?

29F