Hogyan NE akaszkodjak a pasimra túlságosan?

Általában hétvégente. Hamarosan nyolc hónapja vagyunk együtt. Ha hétköznap találkozunk, akkor az annyi legtöbbször, hogy ha itt száll fel a buszra ahol lakom, és várnia kell, és nekem sincs suli, akkor addig vele vagyok.

Nekem ma sokáig volt órám, bár lehettünk volna együtt vagy 20 percet (úristen de szánalmas vagyok...), de máshol szállt fel, mert hideg van, nem akart a hidegben állni, tökéletesen megértem, csak valahogy mégis szarul esik, hogy kinézek az ablakon, látom a buszt amin ül, meg tudom, hogy állandóan kb az 5 km-es körzetemben van, és mégsem vagyunk együtt...

Meg van egy osztálytársa, egy lány, aki bele van zúgva, bár állítólag most barátja van, de már vallott szerelmet a barátomnak konkrétan, és körülbelül hányingert kapok a gondolattól, hogy ott van mellette egész nap... Nem csal meg a barátom, meg elvileg csak barátok, és nem tetszik neki a csaj, de engem akkor is bosszant... És mikor mondja, hogy mennyit nevettek suliban meg stb, rögtön arra gondolok, hogy azzal a lánnyal milyen jól elvannak... Emelett meg bosszant, hogy én nem élvezem így, görcsölök a dogáim miatt, rohanok egyik óráról a másik faktra, stb.

Most ez tök rosszinudalúan hangzik, amiket itt leírok, de én örülök neki, hogy boldog, meg jó kedve van, de valahogy bosszant, hogy én meg most vagyok a depis korszakomban, amikor az Ariel reklámon is sírni tudnék, és még ez rátesz, hogy neki jó minden, a nyomulós liba ott gágog körülötte egész nap, én meg viszonylag alig vagyok vele...:S Nagyon önző dög vagyok?:/

Dehogy várom el, hogy költsön rám... Még nekem kellemetlen picit ha meghív vagy valami...

Elhiszem, hogy megy ide-oda, meg dolga van, bár párszor úgy tűnt, mintha csak mindenféle kifogásokat keresne, pont ezért fogadtam meg minden egyes alkalommal, hogy nem kezdeményezek többet, de mégis, ahányszor látok rá egy kis reményt, hogy akár öt percet vele lehetek, rögtön hívom vagy írok neki... Az ő illatú állatkámmal alszok, stb. ez beteges:/