Lányok! Ti lefeküdnétek a tanárotokkal/főnökötökkel? (többi lent)

Komolyan elgondolkodtam rajta, ami azt illeti.

Most ugye, arról a helyzetről beszélsz, amikor tudhatom én akármilyen profin az anyagot, lehetek akármilyen jó a munkámban, magam erejéből nem tudnám elérni a következő vágyott szintet, mert a bizonyos tanár/főnök megakadályozna benne, és ezt szabná feltételül (ami megjegyzem, egy mocskos zsarolás). Nagyon igazságtalannak tartanám, ami azt illeti. Hiszen én keményen güriztem a cél érdekében, aztán meg kiderül, hogy a könnyebb úton is elérhettem volna- lásd: k.rválkodással.

Különben, ha éppen nem lenne párom, akkor sírva, dühösen, megalázva, de szerintem megtenném. Lenézhettek, meg köphettek rám, de évek izzadságos munkáját nem fogom sutba dobni holmi jó hír, vagy önbecsülés érdekében. Nekem igenis fontos, hogy befejezzem az egyetemet, és speciel a diákhitelt leszámítva más módon nem tudnám az önköltséges változatot finanszírozni. Ha csak ezen múlna, és hangsúlyozom, ha nem lenne párom, akkor megtenném. Ha lenne párom, akkor viszont, nagyon erősen bajban lennék, mert a hűségem törhetetlen, viszont a diplomára is nagyon áhítozom.

Sziasztok! Senkivel nem akarok vitába bonyolódni, de sokakkal nem értek egyet. Először is a kérdező nem is írta, hogy ez egy igazi szituáció, szóval nem lehet "lekamuzni". Másodszor pedig itt nem arról van szó, hogy ki mennyire gürizik és tanul, hogy ki mennyire képes elsajátítani a tananyagot, hanem arról, hogy ha esetlegesen a tanár még akkor sem engedne át, ha mindent szó szerint mondanál, ami a könyvben le van írva. Szóval mondhatják itt páran, hogy nem kerülnének ilyen helyzetbe, mert el tudják kerülni/ meg van hozzá az eszük, de itt nem erről volt szó. Hanem arról, hogy megzsarol a tanár például. Márpedig egy ilyet nem lehet csak úgy elkerülni, ha pont egy ilyennel hoz össze a sors, mert egyáltalán nem rajtunk múlik!

Úgyhogy szerintem, kedves kérdező, megértettem amit kérdezni szerettél volna. És ha őszintén végiggondolom, hát nehéz kérdés. De mivel nagyon fontos lenne számomra a diploma, fontos lenne, hogy elérjem a céljaimat, ami a jövőt illeti, úgyhogy lesülne a pofám.ról a bőr, de ha így sarokba szorít, akkor meg kellene tennem. Először próbálnék beszélni valakivel (akiben teljesen megbízom.....barátnő, nagyon jó haver például), tanácsot kérnék, esetleg ha egy másik tanárral egész jó viszonyban vagyok, akkor tőle kérnék segítséget, de ha elkerülhetetlen, akkor megtenném. Most le lehet pontozni, és el lehet mondani mindenféle rib@ncnak, én se nagyon tudnék tükörbe nézni elég sokáig, de sajnos nem tehetnék mást. De persze ez csak az én véleményem, mindenki máshogy cselekedne.

Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült, remélem azért páran elolvassátok!