Szerintetek nagy kérés egy férjhez, hogy csörögjön napközben vagy írjon egy sms-t, ha nem ér haza szokott időben?

Csak azért, mert a gyerekért el kell menni a bölcsődébe. És minden 2. héten úgy dolgozom, hogy ő a soros. Persze, megtudom oldani azt, hogy odaérjek a "zárórára" (du. 4 legkésőbb), de nyilván ezt a munkahelyem nem nagyon szereti. Főleg akkor nem, ha váltott heteim vannak és a hosszú héten du. fél6-ra érek haza.

Akkor pedig már nincs nyitva a bölcsőde. A gyereket meg persze nem rakják ki az ajtó elé, amíg valaki érte nem jön.

Így lett megbeszélve a férjemmel, hogy 2 hetente neki kell érte mennie.

Nem szoros az időbeosztása, mert egyetemen dolgozik és rugalmas időbeosztásban. Leginkább az előadásai/óráitól függ.

Viszont én meg holnap számíthatok egy szép kis lebaszásra, hogy megint miért jöttem el hamarabb és miért adtam át más kollégám nyakába a munkát, ami egyrészt határidős, másrészt nekem kell megcsinálni.

Igaz, nem halnánk bele, ha a gyerek 3 éves koráig itthon maradnék, De:

- vágytam már vissza dolgozni

- a lányunk is jól érzi magát a bölcsibe és jól fejlődik

- a férjem is támogatott a döntésembe.

Az ő szülei 120 km-re élnek, az én szüleim a kerületben. Mind a ketten aktívan dolgoznak, tehát ők sem tudnak ugrálni.

A nővérem is dolgozok, a sógorom pedig időnként tud csak elszabadulni a gyerekért.

Már mondtam a férjemnek, hogyha ez így halad, akkor minden 2. hétre veszek fel egy dadust, de azt mondta, hogy meg ne próbáljam. Nem hagyja, hogy más nevelje a gyerekünket..

*halnék

Bocsánat.