Mért va az hogy a női nem képviselői sosem azt mondják, amit gondolnak, hogy nem tudnak semmit elmondani, csak körülirni, azt hiszik hogy a semmiböl kitaláljuk mi van a fejükben?

A kapcsolatokat a kompromisszumok tartják össze.

abból sincs probléma,ha nem közös a program,sőt abban az esetben amit leírtál,elvárhatod,hogy megértse miért nem vele tartasz.

Ha ennek ellenére állandó a feszültség és ugyanazok miatt a dolgok miatt,akkor te kérd meg,hogy beszéljétek meg,mert lehet hogy már annak is örülne,ha látná,hogy törekszel a probléma megoldására.

Persze előfordulhat,hogy nem működnek a dolgok,nem segít semmilyen beszélgetés,és oda juttok,hogy nem vagytok igazán társak.2év pont elég ahhoz,hogy túl legyetek az első nagy lángoláson és elkezdjenek kijönni olyan problémák,amiket nem biztos ,hogy meg tudtok oldani esetleg -egyikőtök vagy mindketten -nem is akarjátok.

a legfontosabb letisztázni,hogy ki mit vár ettől a kapcsolattól,mert sokszor az egyik fél azért nem tesz semmit,mert nem érzi úgy,hogy fontos lenne a másiknak.

Ezért még néha keresztbe is tesz neki.

Ha lekésed a buszt és jókora a hátrányod utána futsz?

Ugye nem?

De ha aznap már nem jön több és hosszú út állna előtted a busz meg egy sarokra tőled pirosat kapott mégis elkezdesz rohanni?

Esetleg...

Neked ill.nektek kell tudni mi az ,ami még megéri az erőfeszítést,azért,hogy együtt maradhassatok.