Hosszútávra működhet e úgy egy kapcsolat, hogy egy beszédes társasági nőt nézek ki magamnak, de én nem vagyok ilyen?

Nekem volt ilyen kapcsolatom. Én magamnak való vagyok, ő pedig társasági. Mindig oda ment, ahol a sok ember volt, beszélgetett, ismerkedett. Kerti parti, vagy családi összejövetel esetén ő ment nyüzsögni, én meg szórakoztam magamban a gép előtt. :D Nem értette, miért vagyok ilyen, próbálkozott néha, hogy belevigyen az életbe, de én szeretem magamat ilyennek, és nem érzem ezt gyenge tulajdonságnak, mint ahogy te, kérdező. Sőt! Szerintem tök király, ha egy ember elvan magában, mint a befőtt. Ez egyfajta függetlenség, és a függetlenség előny! Úgyhogy maradtam ilyennek, és kész. Egyedül járt bulizni, de én sosem féltékenykedtem, hadd menjen. Jól elvoltunk, vagy másfél évig voltunk együtt, és nem is emiatt lett vége, hanem egyéb okból. Szóval működőképes lehet a dolog, ha megadjátok egymásnak, amire a másiknak szüksége van, és nem maceráljátok egymást az eltérő jellemvonások miatt.

30F