Miért nem vagyok képes továbblépni? Zsák utca lennék?

szegénykém!

Hát a szerelmi bánat ellen sajnos nincs mit tenni. Viszont nem írtad le, hogy hány évesek vagytok, mióta voltatok együtt, és milyen előzményei voltak a szakításnak. Ez számíthat. Nem mindegy ugyanis, hogy az ember 16 évesen, vagy 26 évesen csalódik. Minden esetben fájdalmas, ez nem is kérdés, de ha fiatal vagy, nincs miért szomorkodnod (ha idősebb, akkor sem). Nekem ilyenkor jól esik, ha kisírom magam, úgy igazán. Aztán 100x átbeszélem a legjobb barátnőmmel, persze választ soha senki nem fog tudni adni a kérdéseidre. És pont ez a szép, mert Te magad fogsz rájönni a válaszokra, és pár hét/ hónap múlva már nevetsz az egészen. A fontos az, hogy meglásd, mi az amit tanultál ebből a kapcsolatból, és mi az amit tovább vihetsz magaddal. Lehetséges, hogy túl sokat adtál magadból és ez megrémítette a fiút. Az hogy nem hív, valahol nem is baj, mert ha folyton beszélnétek, sosem tudnád lezárni. Te semmi képpen se keresd, mert egyrészt értelmetlen, másrészt a saját, eddig kicsit begyógyult sebeidet tépnéd fel. Nagyon fontos, hogy valamilyen elfoglaltságot találj magadnak, ami igazán érdekel, ami éltet. Tölts sok időt emberek közelében, ismerkedj. Majd észreveszed Te is, milyen szép is minden, ha meglátod benne azt ami neked örömet okoz. Viszont azt soha ne felejtsd el, hogy Te vagy a legfontosabb, vagyis hogy Te jól érezd magad. Az életed pedig ennél is fontosabb. Minden jót kívánok neked! És hidd el jobb lesz, és jön majd valami új, aminek nagyon fogsz örülni :)

másfél hónap igencsak kevés idő...

Az én véleményem szerint ezen nem lehet változtatni egy jó ideig,én másfél éve szenvedek ,de már jobb...

szóval tudom közhely meg minden,de idővel jobb lesz...

másfél hónap télleg kevés...

Bulizz! tudom hogy semmi kedved,de most sok haver kell ide,sok buli és még több tequilla....

ez van...amúgy ez módszer télleg használ szívfájdalomra(saját tapsztalat)

komolyan...sok haver és bulizások

Szia!

Tudom, ilyenkor senki és semmi nem segíthet csak Ő, Ő tudná begyógyítani a sebedet.

Na higgy azoknak akik azt mondják idővel jobb lesz, mert nem Csitul de ha te ennyire szereted és hatalmas szived lehet akkor ez lehet soha nem múlik el.

Sírj amennyi jól esik,én is ezt tettem.

Körbevettem magam a barátnőimmel, kipanaszkodtam magam (nagyszerű alkalom tesztelni ki az igazi, aki nem igaz barát el fog fordulni mellőled), de ez se nagyon segített, mert mindig ott volt az űr amit hagyott.

Nekem 4 éve vetett véget a barátom az 5 éves kapcsinknak amit én tökélynek gondoltam, egyik napról a másikra, ahogy nálad, tovább lépett és azóta is bosszantóan boldog. Vagyis próbálja annak ettetni magát de én ismerem, tudom nem az, hisz megbánta de makacs.

Fiatal vagy még, nekem 25 évesen tetet mindezt, már az esküvőn gondolkoztunk, de megijedt.

Szerintem a remény hal meg utoljára, ne add fel.

Ne keresd, próbálj meg kedvesnek elnni, ne lássa csak néha hogy szenvedsz (úgyse lehet megjátszani magd ), azért egy kis bűntudat nem árt.

Új rucik, új stílus, új hajszín, csodákra képes.

Vedd úgy hogy tied még mindig csak szüneteltek hogy azután jobb legyen.

Ha szeret visszajön, ha nem két hét, hónap, év múlva akkor évtizedek múlva,de akkor is a tied lesz.

Bizz magadban és a szeretetedben.

Sok sikert, ha gondolod priviben írj, segítek.